Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Eletem folyása

Ezen évben halt. el Szathmár megye dísze és ellenzéki pártjának vezére, a halhatlan költő Költsey Ferencz kiben ugy az országos, de kiválólag a Szatmár megyei ellenzék vezető férjfiát vesztette el, s különösen az utóbbi mondhatni árván maradt. Ugyan ezen év végével mondott le atyám szemeinek elgyengülése miatt a debreczcni kerületi táblánál viselt tiszti ügyészi hivataláról, és a következő év első napjától nyugdíjba lépett. 1839-ik év Ezen évnek október holnapjától a szathmári felső gymnáziumba az első latin osztályba jártam, hol Nóvák János nevű gombkötő mesternél voltam kosztban Ádám testvéremmel együtt, a ki ugyan ott, a 7-ik osztályba járt volna, de igen hanyag, rosz tanuló lévén leginkább csak melléje járkált az iskolának, mindadig míg egyszer ugy Február hó közepe táján Farkas Tivadar és Czikó János nevű iskolatársaival nagyobb nemű diák csínyen éretvén az iskolából kiutasítanak, consilium abeundit kaptak, mely időtől fogva Ádám testvérem nem is járt többé iskolába, othol tartotta apám a gazdálkodást vezetni, miután kijelentette, hogy nincs kedve tanulni. Két társát elvitték szülei íYlármaros Szigetre, a hol a ref. Collegiumba felvétetvén tanulmányaikat rendesen be is végezték. Az én apám azonbarr sokkal bigottab r. Cath. volt, mintsem beleegyezett volna, hogy fia ref. iskolába járjon, inkább reá állott, hogy ne tanuljon tovább, mindenkiben van valami gyengeség. Ezen év October havában költöztek át szüleim Ököritőról Kemecsére, Szabolcs megyébe, [19] hol anyámnak id. fivére Olasz Mihály azelőtt négy évvel elhalván részben ősi, részben szerzeményi vagyonai fele részben Anyám, fele részben János fivérének jutottak. Minthogy azonban Anyámnak szüleiről maradt osztályos illetősége János testvérje lakó helyén Migléczen, és az ezzel szomszédos Tornyos Németiben jutott, egyeség szerint azt átengedte a Mihály féle kemeesei birtok feléért, s így az Olasz Mihály féle kemeesei, halászi és kevés besztereczi és dombrádi földek egészben Anyám birtokába jutottak, sőt átengedte a Tamási pusztabeii jogát is, egyedül egy a Képássy családtól perelt halászi telekhezi jussát tartotta fent, mint osztály alá tartozandó birtokhoz, ha majd a per' eldől. Mint előbb is említem ezen iskolai év kezdetétől köriilbelöl a közepéig a nállamnál hét évvel idősebb Ádám testvéremmel voltam elszállásolva, kitől a tanrrlás körüli hanyagságot elsajátítván az egész iskolai éven keresztül roszul tanultam, minek eredménye azután egy igen gyenge iskolai bizonyítvány lett, mivel jó atyámnak igen szigorú büntetését vontam magamra. Egész szünidő alatt elhanyagolt tanulmányaimat kellett ismételnem, és az Atyám által naponként feladott leczkéket ebéd és vacsora előtt neki felmondanom, adig nem volt szabad asztalhoz ülnöm, ha tanulni valóm nem volt, a helyett, hogy kortársaimmal játszottam volna, a kik pedig ugyan számossarr voltak, név szerint Borbély Gáspár, Kriston Menyhért, Bodő János és Mihály, Kriston I ,ajos, Batta Ignácz, sat. Ki kellett a cselédekkel a mezőre menrri, s velük széna gyűjtés, len, kender nyűvés, paszulytépés, s más általam is kezelhető mezei munkáknál sort dolgozni. Egy alkalorrrmal pedig, éppen a mely napon Anyám nővéreimmel a másnapi pőcsi búcsúra utaztak, engem kirendelt az atyám a szöllő[be], hogy az annak gyümölcsös részén lévő elvénült parajt gyomláljam ki. Nem csak igen forró nap volt, de az elvénült dudva magtokjai kezeimnek belső gyenge bőrét is véresre szurkálták, és a közelemben ácsorgó [...]pan nevű vén tökéletlen szöllőpásztor, a helyett, hogy segített volna, folytonosan azzal ijjesztett, hogy ha ki nem gyomlálom a dudvát míg Atyám kiérkezik, kifogok kapni; még fele sem volt bevégezve a munkának, a midőn atyám, Mikecz Pál és Bodó László barátjaival a helyszínére érkezvén azoknak előadta, hogy ezt a munkát azért kell nekem elvégeznem, hogy a menyiben tanulni nem akarok, ne egyem ingyen a kenyeret és szokjam hozzá a durva munkához, mert abból