Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula)

amit anyósától hozott magával, Fófogatol is csak őszre, a szántás idejére vásárol. Disznót pedig csak télre szerez be, hízónak. Allata nem lévén, feleslege elsősorban szénából van. Adásvételei szinte véletlenek formájában jelennek meg elbeszélésében, az ököritói birtokosoknak nem lehettek kialakult piaci kapcsolatai. Két év múlva Kemecsére, felesége szülőfalujába költözik vissza. Itt is az első feladat az otthon és a gazdaság megteremtése. Bérelt házban élve bérelt birtokon kezd újra gazdálkodni. Majd az eladott ökörilői birtok árából földet próbál venni. Végül anyósa és sógora földjeiből vásárol egy 72 holdas birtokot, s így a bérbe vett földekkel együtt majdnem kétszáz holdon gazdálkodhatott. A gazdálkodás hétköznapjairól viszont nem nagyon van feljegyzendője. Amint hivatalt kap, megint bérbe adja birtokát. Erezhető, hogy apja számára a gazdálkodás még mást jelenthetett. Krasznay Péter gyerekkori emlékei között szinte nagyobb helyet foglalnak el a mezei gazdaság eseményei, mint saját önálló életében. A visszaemlékezés gyakran foglalkozik a családi birtokok helyzetével, az örökösödés kérdéseivel. A család birtokviszonyai a korabeli viszonyoknak megfelelően, az ősiség következtében és a közbirtokosság intézménye miatt kuszák. A család múltja, annak ismerete nemcsak a szaunázás öntudata miatt fontos, nemcsak a rokoni világban való tájékozódáshoz szükséges, hanem a vagyon megőrzése és építése miatt is. A múlt szinte közvetlenül létezik a nemesi birtokosok számára. Krasznay nagybáty ja, Olasz János tevékenységét az mozgatja, hogy visszaszerezze a családjától a Rákóczi szabadságharc után elkobzott birtokot, ezért marad az abszolút izmus pártján. Az Olasz családnak félévszázados birtokpere van, amit nem sikerült egyezséggel lezárni az 1850-es években. Anyja egy Tolna megyei örökségből kap pénzt, amelyik a Kossuth bankók elkobzása miatt elvész. Múltbeli sérelmeket őriz az emlékezet félévszázad múltán is. Fzek egy része a családokon belüli osztozkodások során születeti árvák és gyámok, fiatalabb és idősebb testvérek között, másik része a közbirtokosságon belüli ellentétekből fakad, a nagyobb birtokosokkal szembeni erős ellenérzésből táplálkozik. A Krasznay családban az apa halála után „régi jó ősi szokás szerint" anyja rendelkezése alatt együtt maradt a birtok, jóllehet leánytestvérei közül az idősebbek már férjhez mentek. A családi szolidaritás igen erős, a fiúk titokban megsemmisítik apjuk végrendeletét, amelyik az egyik testvért kitagadja (a leány a kálvinista Kriston családból választott férjet, a vő ugyan áttért a katolikus vallásra, de egy perben apósa érdekével ellentétes vallomást tett). Anyjuk halála után a testvérek barátságos osztály formájában osztják meg egymás között egyenlően a birtokot. Hat rátát alakítanak ki, természetben, s először sorshúzás utján osztják ki azokat. A sorshúzás teremtette helyzetet pedig a testvéri csere véglegesítette. Egy-egy rész 150 hold körüli földből állt, haszonvételekkel, közös földekkel. A testvérek az osztályt sikeresen oldották meg, úgy látszik, nem maradt vagy nem keletkezett köztük viszály. A kemeesei és rokoncsaládok birtokainak jövedelmezőségét nem ismerjük, de egyrészt az 1850-es években megélhetési nehézségekről a naplójegyzetek nem tudósítanak, másrészt az özvegyek gyakran halmoznak fel adósságot. Krasznay Péter anyósa például parasztoknak zálogosít el alkalmanként kisebb összegekért 5-8 hold földet, az adósság 1855-ben már 1800 forintra rúgott és a földek visszaváltásával a vő egész kis birtokot szerzett magának. Mit árul el az emlékezés írójának műveltségéről? Krasznay Péter az északkeleti vidék több városában tanult, s a gimnázium elvégzése után Egerben egy év jogot hallgatott. Nyelvismerete környezeténél szélesebbnek tűnik, apja azért küldte a Felvidékre tanulni, hogy a német és szlovák nyelvet is elsajátítsa. 1848-as élményeiben gyakran játszik szerepet ez a nyelvtudás, ugyanakkor a német neveket kiejtés szerint, magyarosan írja. Ezen túlmenően szinte semmit sem tudunk tanult ismereteiről. Fontos számára az éneklés, nemcsak a sírvavigadós mulatozások idején. Honvédként is tagja zászlóalja „dalárdájának", gyakran énekel hazafias dalokat vendégségben