Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

akkor még bogdányi birtokos és kállai lakos, azt mondta, bogy az arra szükséges pénz ösze volna hozható, csak megkeílenc kezdeni, illetve felvetni az eszmét, mire Vihelly Robert Járásbíró indítványozta, hogy kezdjük rneg itt és egy ív papíron feljegyezve a ezélt, azonnal aláírt 40 frt. Példáját mindanyian a jelenlévők kissebb öszegek jegyzésével követvén, öszegyűlt 235 frt, melynek a pesti hírlaphoz küldésével Nagy Lajos megbiztatván a lap szerkesztője Báró Kemény Zsigmond legközelebbi lapjában e ezímen " Egy milió forintot az Akadémia palotájára", oly meleg hangú felhívást intézett, melyre rohamosan történtek az aláírások, maga B. Szina Simon 80 ezer forintot írt és ezen kezdeményezés eredménye lett a magyar tudományok Akadémiájának díszes Palotája; melyhez az első porszemet ez a bogdányi kis társaság hozta. Ha akkor a véletlen ezt az eszmét ott felnem veti, lehet, hogy még ma sincsen Akadémia palotája. Az aláírt szerény 6 Forint adományról szólló nyugtát Tóth Lőrincz akadémiai tag állította ki, mely most is megvan irataim között. 1860-ik év Mely a protestáns vallási pátens viszavonásával kezdődött, a mi által annak adta jelét az osztrák kormány, hogy a Magyarokkal kibékülni kíván és azért merev centralisationális politikáját áldozatul hozni is hajlandó. Más részről a Magyarok is III-ik Napoleon perfid magatartásából átlátván, hogy külsegedelem iránti ígéretekre nincs mit számítani, azért erős párt keletkezett az országban, mely az Osztrákkali kibékülés eszközlését czélul tűzte ki, melynek élén Almássy Pál, Lónyay Menyhért az országban, az emigralióból pedig Klapka és Tűr állottak. És e kérdés felett tanácskozások is folytak, bár Kosuth nem szűnt meg a kiegyezés ellen agitálni és miután át kellett látnia, hogy nincs az a külhatalom, a mely Magyar ország jogos követeléseinek kivívásáért csupán csak szabadságszeretetből síkra szállana, a Magyarnemzetnek pedig nincs módjában megvásárolni a segedelmet, mint Piemontnak, a mely Lombardia elfoglalásáért Napóleont Nizzával jutalmazta; Cavourral, Ferini, Rikazólli és Garibaldival abban állapodtak meg, hogy a Piemonti Királyságot Nápoly és Siczilia elfoglalásával oda növeljék, hogy Veleneze birtokáért maga is megküzdhessen Ausztriával és ezen alkalommal egy Olasz hadsereg fedezete melett nyomuljon be az emigratió szabadság harczos serege a tul a dunai részekre, míg más része Moldva ország felől a Székely földre hatolna be, ehez is Napoleon bele egyezésére volt szükség, mit ismét Victor- Emanuel Szavoja átengedésével vásárolta meg. így azután Piemontnak a Nápoly elleni támadásra kellő oka nem lévén, csak elnézte, hogy Garibaldi Olasz és Magyar Önkéntesekkel Genuában hajókra szállott és a lázadásban lévő Szicziliába evezeti, a hol serege az ottani felkelőkkel pár nap alatt négyezerre szaporodott, s az ellene küldött nápolyi hadat Kalatafíminéi megvervén Palermóig üldözte, s azt megtámadván a lakosság segedelmével onnét is kiverte, Messinánál még egyszer legyőzvén Sicziliát telyesen elfoglalta, akkor átjővén Nápolyba rövid idő alatt azt is elfoglalta és a nápoly- i Királyt serege maradványával Gaetába szorította, s ott ostrom alá fogta, hová már a Piemonti seregek is megérkezvén, a nápolyi Király Franczia hajón elszökött. Akkor Viktor- Emánuel ugy a Garibaldi által efoglalt Nápoly és Siczilia, mint az önként hozzájuk állott Legatiők által Királya kikiáltatolt. Egyedül Róma maradt meg a Pápa hatalma alatt, melyet Franczia seregek tartottak megszálva és Veleneze az Osztráknál, s így jövő tavaszra várható vőlt, hogy a Piémont helyére lépett nagy Olasz királyság megindítandja a harczot Velenczéért, a miből Magyarhon felszabadítására nyílhat kilátás. Mindezeket a készülődésekel a Német tudomásul vévérr átlátta, hogy azok ellen csak ugy reményeiheti sikerrel működhetni, ha a magyarokkal kibékül. Minek czéljáből azon évi October hó 20-ről Ferencz jósef császár és Benedek táborszernagy ellenjegyzése melett egy nyilatko-