Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

foglal helyet a végett, hogy a rnikor a kerekek a ragadós sárral ugy betapadnak, hogy a lőes és oldal között már nem fordulhat, leszáll és letisztítja a kerekeket, hogy azután tovább indulhassunk. Ily módon az utazás hoszadalmasnak mutatkozott, tehát a falu nyugoti vége felé leszáltunk és gyalog mentünk a Szamos töltésén a félmértföldnyire eső Uray tanyáig. A hová elég korán megérkeztünk, de mivel a két cseléd a szekérrel még fele uton kínlódott, azok megérkezéséig be mentünk a tanyára, hol borozás közt vártuk a szekeret, de bizony az este fele érkezett meg, s így d. e. 10 órakor indulván fél mértföldet 6 óra alatt tett meg, így is a lovak ki lévén fáradva, elég volt nekik a tanyára becammogni. S így miután ezen tul mái- Szamos töltés sem volt, a melyen gyalog mehettünk volna, le kellett tennünk a tovább utazásról és a tanyán tölteni el az éjszakát, másnap pedig gyalog haza menni, a kocsisok pedig a szekeret a tanyán hagyván szintén a Szamos töltésén vezették haza egymás farkához kötözve a lovakat. Másik eset ugyan azon hó 22-én történi, a mikor is feleségem a Karácsony ünnepre minden áron haza óhajtván menni Kemecsére, Farkas László lószekerünkbe négy jő eröss ökröt fogatott, és azzal vontattatott ki Máté Szálkáig, hová hajnaltól délig megérkezvén, a késten előre küldött lovaimon már estig csak Eörbe juthattunk el és mivel az ut a folytonos esőzés miatt a nyíren is elázva volt, csak másnap alkonyat tájon érkeztünk Kemecsére, hol azután az idő még az nap estve hidegre fordulván, s később jó magas hó is esegetvén, már az 1854-ikév Első hetében a kocsinkat egy Kemecsén szerzett szántalpakra helyezve igen jó szán uton mentünk visza Oköritőra, mely azon tul tavaszig ki tartott és az őszi esőzés miatt kint maradt szénáink behordását és nádló rétünk értékesítését kényelmesen eszközölni engedte. A nádvágó rétet azon évben négy Malolcsi jó módú gazdának adtam ki harmadába levágás végett oly kikötéssel, hogy a menyiben a levágandó java nádnak ők esak egyharmadát kapják, a nekem jutandó 2/3 részt nem kötelesek nekem behordani, a hitványabb rész pedig ugyan ily módon felesül volt adva Ököritaiaknak, a kik az én részemet is behorlák. Ily módon oly nagy kazal szép nádra tettem szert, a mi az én ócskábbik házam ujjból leendő befedésére elegendőnek látszott és azt az én jó öreg papszomszédom bíztatására egy kora tavaszi napon foganatba is vettem. Ugyan csak a pap tanátsára közzé tétettem, hogy a kik a munkálkodásnál segítségemre lesznek, azok a lehányandó ócska fedél nádját fütelékül elhordhatják. Anyian gyűltek ösze segítségül az emberek, hogy az ócska fedél rész pár óra alatt lebontatván és a hiányok a fedélfákon kiigazítatván még aznap estig az egész munka befejezést nyert ugy, hogy másnap már csak a nádkötő mester Selyeby Gergely uram hagyta rendbe a kevés hiányokat a kész fedelén, a ki az egész munkát bámulatos olcsóért, t.i. ölenként az épület telyes hosszát számítva 12 váltó forintokért vállalta. Hát az igaz, hogy az első napon alig dolgozott valamit, csali parancsolgatott a segítségül jöttéknek, hogy hová tegyenek nádba kötött szegletet, hová vesszőbe kötött gömbölyű kévét, hog}' korczolják le a fedél rétegeket, hogy verjék fel lécz után simára a fedelet, kihagyván a fedélzet közepén egy jő tágas helyet, a hol azután ő Pista nevű fiával oly pompásan kiverte az 1854-es év számot, hogy írni sem lehetett volna szebben, daczára, hogy írni olvasni egy betűt sem tudott. A midőn azután a fizetésre ken'ilt a sor, nem vőlt rá eset [?], hogy 7 váltó forintnál többet elfogadtathattam volna vele, sok unszolásra abba bele egyezett, hogy a vele dolgozott fiának adjak egy ócska ujjast, s így nekem a házam ujjból i fedése kevésbe került. Különben akkor még azon a vidéken a vóll szokásban, hogy ha valaki házat épített az egész közönség segítségére sietett és ily módon az építkezés gyorsan és olcsón hajtatott végre, az vőlt a jó világ! Ugyan ezen évi Martius hő közepe tájárr feleségemet haza szállítottam Édes anyához Kemecsére, hogy a közelegni látszó első gyermekéi annya gondviselése alatt szülje meg, a mi ugyan-