Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

mely munkálatunkban megkisírlett az ellen egy pár nagyobb mérvű recognoseírozással háborgatni, de a 4-ik, 5-ik és 6-ik számú sánczainkban jól fedett ágyúinkból kemény tüzeléssel fogadtatván mindanyiszor visza húzódott, míg később Hajnau is serege nagyobb részével le fele indult Pest felé, serege kisebb részét Komárom alatt hagyván, nern hogy azt ostromolja, hanem esak hogy cernirozza. Zászlóalyunknál még a Julius 11-iki csata utánni napon egy tömeges büntetés hajtatott végre, ugyanis a már előbb említett Oláh ujjonczok nagyrésze a midőn az ácsi erdőbeli sánezok felé törtettünk előre az ellen által reánk bocsájtott kártáts tűztől megriadva fegyverét eldobva elszaladt, mégsem állottak a táborig és ott az ujj szőny leégett házfalai közzé vonták meg magukat. Másnap fegyver nélkül előkerülvén őszesen 23-arr valamenyien 25-25 bot ütés elszenvedésére ítéltettek és az rajtuk irgalmatlanul végre hajtatott. Akadt a vad Mőezok közt olyan, a ki nem akarta a katona regula szerint megköszönni a büntetést, azok ujjabb 6-6 botot kaptak, mire azután megköszönték, nehogy a mint kiszabva vőlt, ujabb 12 botot kapjanak; meglátszott azonban, hogy menyivel gyávábbak voltak a magyar fiuknál, valamenyi t.i. nagy ordítások között állotta ki a büntetést, nem ugy mint a magyar fiuk, a kik az ilynemű büntetés alatt legtöbbnyire mégse piszentek, akadt olyan is, a ki a midőn lefeküdt, bal kezébe fogott egy szalma szálat és minden bot ütésre letépet jobb kezével egy darabkái és azt maga elé helyezte és azon olvasta a rea kiszabott ütések számát, a midőn az utolsót letette, felugrott és büszkén lépett a végrehajtást vezénylő tiszt elé megköszönni a büntetést, csak is azzal adván jelét annak, hogy ő vőlt büntetve, ezt azonban csak egy igazi alföldi magyar fiu teheti meg. Azután telyesen el lettünk zárva minden közlekedéstől. Majd jó, majd rosz hírek merültek fel, melyek azonban semmi alappal nem bírván csakis költött híreknek bizonyultak, s így a külvilágról semmit nem tudván tétlenséggel töltöttük napjainkat, még jól esett, ha az előőrség sora reánk hárult, legalább egy egy kis előőrsi csatározással némi változatosságot idézhettünk elé a minden napi henyélés közzé. A sánezok további gyarapítása is napi renden vőlt csak azért is, hog}

7 a legénységnek foglalkozása legyen. Ugyan a végett naponként délig, délután fegyvergyakorlatokat tartottunk, még pedig délelőtt apróbb szakaszokban, délután pedig zászlóalyanként a sánezok védelme tárgyában. így folytak a napok Julius hó utoljáig. Estenként ellátogattunk a szomszédságunkban táborozó zászlóalyakhoz, vagy azok hozzánk, a mikor azután egy kis poharazás és olyan amilyen muzsika is került. Legkedélyesebb mulatságok folytak az 52-ik zászlóalynál, a hol az Őrnagy Kovács Lőrincz maga vőlt a tánczingerlő és a zászlóalyába, mely hajduvárosi fiukból állott, beosztott beregi önkéntes század tisztjei Guthy Pista, Szarka Jancsi, sat, igen jő kedvű mulató fiuk voltak, s a Szabolcsiakkal a sárospataki Collégiumból ismerősök voltak. A táborozás a ként vőlt elrendezve, hogy minden század részére vőlt 4-4 nagyobb és egy kisebb ponyva sátor, melyekbe a század szakaszonként vőlt beosztva, a kisebb sátor pedig a század négy tisztjének volt a lakása. Egy nagyobb sátor pedig az Őrnagy és irodája részére szolgált helyiségül. Mindezek a Monostori sánezoktól kezdődől eg félkör alakban felépített sánczolások által határolt jó lapos belterületen voltak elhelyezve, melyekben tisztán gyalogzászlóalyak tanyáztak. A tüzérség a sánezokban voltak ágyúikkal együtt elhelyezve, a lovasság pedig a Duna bal partján a Vágduna oldali síkságon és a városban vőlt elhelyezve, a főhadiszállás is azon az oldalon vőlt berendezve, a mi oldalunkon csupán egy fél század lovas tett szolgálatott felváltva oly czélból, hogy az ellenség felé patrolirozzanak. Az osztály parancsnokunk Rakovszky alezredes a téli ostrom alatt elpusztult Ujj szőny falucska puszta falai között lévő egyik legépebb és legnagyobb terjedelmű épületében tanyázott, melynek a padlása is meglehetős épségben megmaradt, fedele nem lévén teteje szalmával lett berakva, ugyan azon épület hátulsó szobáját pedig a 48-ik zászlóaly tiszti karának étkező helyiségéül rendeztük be, hol az ilyen dolgokban gyakorlattal