Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

megerősítette, hogy most már ugy a Vágh vonalon, mint tul a Dunán a Rába oldalon sikeresen készül ellent szegülni s bevárni, míg a muszka segedelem hátunk mögé nyomul s akkor edig még győzelemhez szokott seregünket két tüz közé fogva megsemíteni. Bizony ez a rém hír csakhamar megvalósult és ezen hírek folytán beállott lehangoltsága a magyar seregeknek már a legközelebbi csatákban láthatóvá lett, anyival is inkább, mivel az orosz seregeknek egy hadteste már a kevés napok múlva vívott Peredi csatánál kiragadta kezünkből a győzedelmet. [96] Ugyanis Junius hó 14-én a 48-ik zászlóaly az úgynevezett Vágh Dunán vagy kis Dunán, annak a Vágh folyóval egyesülése pontjához közel, kompon átszállott a Vágh jobb partjára és Negyedig hatolt előre, hol azonban már akor németek nem voltak és Negyedhez közel a Vágh melletti nyárfás erdőben vagy inkább lankásban tanyát ütött, mit a negyedi jó érzelmű lakosság megtudván, ellátásunkról készségesen gondoskodott. Ez alkalommal történi az a tréfás esett hogy tisztjeink némelyike rántott csirkére éhezett, minek előállítására egy jő öltözetű paraszt aszony vállalkozott, előre kialkudva minden csirkéért egy egy ezüst tizest. Előre fentük a fogunkat a jó rántott csirkére, rendeltünk összesen 20 csirkét. Pár óra múlva láttuk is a mi aszonyunkat negyed magával közelíteni, nagy fazékokban hozva a megrendeli rántott csirkét, nag)' terjedelmű csereptálakat is czepeltek utánnuk holmi gyerekek. A midőn ezután letelepedvén a fazikak tartalmát a tálakba ürítenék kitűnt, hogy a nem rántott csirke, hanem valami tyúk vagy csirke leves, minek láttára Mikecz Tamás százados, a ki a rántott csirkére leginkább éhezett, éktelen káromkodásra fakadt, mire az aszony menteni kezdte magát, hogy ő igen jól berántotta a levét, mely mentségével általános derültséget idézett elő és Böszörményi százados azon indítványára, hogy ha bevan rántva, hát csakugyan rántott, neki fogtunk és jő ízűen befalatoztuk és egészen helyes csirke beesináltnak találtuk. A zavarában majdnem síróra fakadt aszonyt jól megajándékoztuk, a segedelméül jött lyányokat megölelgettük s elhatároztuk, hogy még jobban esett ez a szokatlan étel. Még az nap délután átszállott a kompon három db. 3 fontos ágyú és egy félszázad-htiszár és hozzánk telepedtek, másnap reggel 9-10 óra tájon töllüuk észak fele pár mértföldnyi távolságra ágyú lövések halattszottak, á hova mi is megindultunk, és miután az ágyúzás mindég hevesebb lett, sietve nyomultunk előre, de mielőtt oda érhetünk volna, a mieink Zsigárdnál nagyobb erőre bukkanván, ágyú harez után visza vonultak, tőlünk azonban a Dudvág nádas partjai által elvágva voltak s így velük nem egyesülhettünk, hanem az ellenségnek Zsigárdon hátrahagyott utó védj ét rohammal megtámadván azt Galántha felé üldöztük, mit a főseregük észrevévén az előnyomulással felhagyott és szintén Galántha felé vonult, Zsigárdon lévő rezerva munitióját és podgy ászát hátra hagyván. Ezen alkalommal a viszavonulás alkalmával a Zsigárd megtámadásában résztvett Szekulics hadosztály szélső balszárnyát képező 25-ik zászlóaly a I hidvág nádasai között utal tévesztvén az osztály többi részétől elszakadt és Nyárasd felé igyekezett a Kisdunát elérni, mit az azon vidéken portyászó ellenséges lovaság észrevévén előbb egy divízióval utána eredi, de mire a Dunához közeledtek, akkorra már nyólez század ság fogta őket körül és egy divízió a Duna partig eleibük kerülvén a hídhoz vezető utjokat elvágta és felszólították őket, hogy adják meg magukat. Az őrnagy a tiszti karral tanátskozván elhatározták, hogy megadják magukat, mire Pilissy százados kijelentette, hogy őnem adja meg magát, hanem átúszik a Kisdunán, a ki úszni tud menjen vele, s azzal ruhástul a vízbe vetette magát. Mintegy 50-60 ember követte őt, és már kettő hijján a kik a vízbe fúltak, át is jutottak a Dunán, a mikor Kardos százados a Duna töltésének egy tisztás helyére álva, harsány hangon kikiáltotta, hogy ő nem tud úszni, de azért meg nem adja magát, inkább meghal, a ki igaz magyar, utánnam! - s azzal megforgatván kardját feje felett, neki indult az utjokat elált lovasságnak, a legénység nagy élyenzéssel utánna rohant és a töltésen belől lévő gazos, cserjés ál[97] tal is fedezve egy sortűzzel megzavarta a lovasságot, folytonos sorlövésckkel pedig megfut a-