Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

fenn inventárium, viszont a város egykori levéltárából kerültek elő összeírások, amelyeknek nincs nyoma a jegyzőkönyvben. 1847. november 13-án terjesztik be Szalay László és felesége Zárka Borbála hagyatékának árverésen történt eladásáról a jegyzőkönyvet, ez például nem maradt fenn. Ebben az évben még Retzentzom Mátyásné hagyatékának végrendelet szerinti felosztásáról intézkedett a tanács, de itt összeírás nem készült. 1848-ban a jegyzőkönyvben Lerman József, Peczelman György és Rétsei Jánosné hagyatékának számba vételéről intézkedtek, az első kettő inventáriuma 75 megmaradt. 1849-ből nincs bejegyzés. Ezzel szemben Kalocsa Ferenc és felesége 1849. január 15-én (még életükben) íratták össze vagyonukat, ennek nyoma sincs a jegyzőkönyvben. 1849-ből további, formailag a többivel azonos összeírások maradtak fenn: Paigl József, Gruber Mátyásné, Nyers Ferenc, Bori Ignác, Tóth Mihály, Újvári József, Vlasits Istvánné, ifi Musler Antalné. A legtöbb hagyatéki összeírást tehát nem említi a jegyzőkönyv. A város ekkor egyértelműen végrendeleti végrehajtó bíróság, ill. osztoztató hatóság volt. 1846 után vitás örökösödési ügyekben a városi tanács két osztoztató bírát küldött ki, akik kötelesek voltak írásban beszámolni a végzett munkáról. 1846-ban az árvaügyeket és az árvapénztárt is átvette a város az uradalomtól, ettől kezdve városi 77 * árvagyám működött. 1836 után sem rajzolódik ki egy olyan írásbeli gyakorlat, hogy minden, a törvény előírta esetben összeírás készült volna. Egyrészt a tanács csak akkor íratta össze a hagyatékot, ha annak sorsa bizonytalan vagy a család körülményei rendezetlenek voltak. Másrészt sok esetben (feltételezhetően a kisebb vagyonúaknái) nem járt el a városi elöljáróság, az örökösödést a kialakult szokás írásbeliség nélkül intézte.