Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

inventáriumokat is külön őrizték. Mindez azonban korábban alakulhatott ki, és csak a megőrzés hozható kapcsolatba a 65 város és az uradalom szervezetében végbement változásokkal. A korábbi gyakorlat megváltozását feltételesen kapcsolatba hozhatjuk néhány ténnyel: 1. említettük, hogy az 1767. évi urbárium bizonyos esetekben előírta a jobbágy hagyatékának összeírását. Ha azonnal nem is hozott ez változást a Festetics uradalom írásbeliségében, idővel számolni lehet vele. 2. A betelepítés és szakadatlan bevándorlás következtében megnőtt létszámú német iparosréteg az 1770-es évek elejétől elterjeszthette a fejlettebb vidékek írásbeli gyakorlatát. 3. A megyén belül is nőtt a nemesi árvák ügyeinek szervezettsége. Mindezek alapján valószínűleg 1770-1790 között fejlődött ki az az írásbeliség, amelyik nyomonkövethető a levéltárban 1790-től fennmaradt iratok segítségével. Ezt elkülönítve a nemességnél (megye, városi coinmunitas), a városnál és az uradalomnál vizsgálhatjuk meg. A nemesi árvák Korábban már említettük, hogy a nemesség örökösödéséről és az árvák vagyonáról már Werbőczy Hármaskönyve részletesen összefoglalta a szokásjog szabályait, majd a 18. század elején a hagyatékok összeírását törvény szabályozta. Az 1716. évi 68. törvénycikk szerint ha egy nemes meghalt, s árvákat hagyott maga után, a szolgabírónak kellett a gyám és a családtagok jelenlétében összeírnia a hagyatékot. A helytartótanács létrejöttével ez a központi szerv felügyelte a megyéken belül az árvaügyet, s alakította ki annak 6 6 többé-kevésbé országosan azonos rendjét. Zala megyében a 18. század közepétől maradtak fenn külön* fondban az így keletkezett összeírások. A nemesi árvaügy rendszerét, ezen belül a Zala megyei gyakorlatot alig ismerjük. Megállapítható, hogy a keszthelyi kisnemesség hagyatékait a