Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

kalehetőséget. Piacközponti szerepe a kereskedők, boltosok, kézművesek számát növelte. Differenciált kézműipara mellett azonban a gazdálkodás meghatározó eleme a szőlőművelés volt. Harmadik megközelítésként a városi társadalom vagyoni rétegződését mutatjuk be. Ez legteljesebben éppen a hagyatéki és vagyonösszeírások alapján vázolható fel. 5. tábla A keszthelyi háztartások vagyoni összetétele a hagyatéki összeírások alapján 1 790-1849

^

9 -100 100-1000 1000- együtt ezüstforint tisztviselő, értelmiségi 4 4 3 11 iparos 15 19 16 50 kereskedő, vendéglős 3 6 5 14 ökrösgazda, jobbágy 3, 7 10 szőlősgazda 2 8 4 14 egyéb mezőgazdasági fogl. 1 5 1 7 özvegyasszony, ismeretlen 11 10 5 26 Összesen : 36 55 41 132 A legerősebben a föld- és háztulajdon differenciált. A szegények tényleges arányát az inventáriumok valószínűleg nem tükrözik helyesen. Jól elemezhető viszont a vagyonok összetétele. A 19. század első felében Keszthelyen a vagyont a szőlő és a ház jelentette. Csak egy vékony felső csoportban, a vállalkozó kereskedők és iparosok körében beszélhetünk jelentősebb forgótőkéről mint vagyonról. Emellett nagy értéket képviseltek az állatok is. A ház belső berendezése