Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

megbecsülni is nehéz, hiszen semmiféle összeírás sem fogja át őket. Az uradalmi létszámkimutatások és elszórt más adatok alapján 1828 körül 40-50 háztartásfő lehetett Keszthelyen. 9 A kötetben több hagyaték reprezentálja ezt a foglalkozási csoportot (pl. Kákosy László, Fövényesi András, Csonth János, Lehrman József). Az egyházi anyakönyvekből katonatisztek jelenléte is kimutatható, és meg kell említeni a diákságot is (inventáriumaink között egy georgikoni praktikáns hagyatéka található) . Az iparosokat feltüntetik ugyan az adóösszeírások, de valós számukat nehéz megállapítani. A kézművesek létszámát az 1828. évi országos összeírás 90 főben adja meg (a halászok nélkül 80), a dikális összeírások 126 iparost tüntetnek fel. Az 1826. évi házösszeírás 217 iparűzőt nevez meg, és becslésünk szerint a legények és inasok nélkül is legalább 220 főre tehető azok száma, akik iparűzésből éltek vagy iparral 40 is foglalkoztak. Az iparűzők számának változását csak az adóösszeírások segítségével lehet nyomon követni, jóllehet tudjuk, az adózás szempontjából iparosnak minősült a halászcég tagja s a kirurgus is, viszont a nemesek, uradalmi alkalmazottak hiányoznak, és az is változó, hogy valakit iparosnak vesznek fel vagy sem (időszakosan szünetelő ipar, Öregkori visszavonulás stb. ) . A kézművesek száma 1783-1787 között 137 és 154 között ingadozott (átlag 145) és folyamatosan emelkedett a háborús évek konjunktúrája idején - kiemelkedően magas volt a számuk 1815-ben: 249, de 1812-14 között is 191 az átlag. Ezt követően gyorsan csökkent az iparosok száma - az 1820-as években csak 119 és 126 közötti iparos adófizetőt írtak össze. Majd az 1830-as évek gazdasági fellendülése nyomán egyes években megint kétszáz fölé emelkedett az iparosok száma.^