Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

városa - kézműiparának és kereskedelmének gyarapodása ellenére a 19. század közepére jelentős kulturális funkcióval bíró urbanizált kisvárosként tagolódik be a dunántúli városhálózatba. A keszthelyiek alapvető megélhetési forrása a kereskedelem és kézműipar mellett a halászat és szőlőművelés, ezenkívül az uradalom is sokaknak biztosít kenyeret. A város történetét Bontz József helybeli plébános írta meg a millennium idején. Ezt a gyenge, de reprezentatív kiállítású kötetet színvonalas műemléki monográfia követte az 1950-es években, amelynek történeti része sok új elemet tar2 talmaz. Azóta a település visszanyerte az 1873-ban elvesztett városi rangot, fokozódott a helytörténet iránti érdeklődés, és a kisebb munkák megszaporodtával lehetővé vált, hogy napirendre kerüljön egy új, átfogó Keszthely tör— 3 téneti monográfia megírása. Az 1989-re elkészülő összefoglalás remélhetően megbízhatóan és részletesen eligazítja az inventáriumok használóit a helyi viszonyokban, és így feleslegesnek ítéljük, hogy itt - a monográfia egészének ismerete nélkül - részletesen tárgyaljuk a város népesedési, társadalmi és gazdasági viszonyait az 1740 és 1849 közötti időszakban. Csak vázlatosan foglaljuk össze, s nagyobb teret szentelünk a hagyatéki források keletkezésének, típusai leírásának, néhány forráskritikai kérdésnek. Végül pedig ismer4 tétjük az anyaggyűjtés és a közlés módját. Népesedési viszonyok A 17. században Keszthely környéke hódoltsági terület, de a várost, illetve a várat a török nem tudta elfoglalni. A pusztuló falvak népének egy része bizonyára beköltözött a városba, ahol jelentős katonaság is élt. Mekkora lehetett az összefutott vagy tartósan betelepült népesség - nem tudjuk. Eszes László 1564-ben az adóösszeírások alapján Keszthely és a később elnéptelenedő városkörnyéki falvak (Fenék, Tornaj,