KOVÁCS TIBOR: TUMULUS CULTURE CEMETERIES OF TISZAFÜRED / Régészeti Füzetek II/17. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

III.Some considerations on the cemeteries

The younger graves excavated (2, 8, 19,21,50, 75, 100, 135, 136, 159, 167, 174, 196,213,220,229,233, 267, 291, 300, 326-327, 329-330, 335) indicate that the cemetery was used only by the early groups of people of the Tumulus Culture. Grave 8 can be considered as one of the latest burials with its graphite covered urn (T. l).

us We search the ceasure of the cemetery in the migration which brought ethnic changes arriving from Transylvania (Noa culture) and from the Carpathian-Ukrainian areas to northeastern Hungary.

11

6 The development of the BerkeszDevecser culture meant not only the beginning of the second phase of the Late Bronze Age, but most likely also that the local inhabitants, partly or completely (?) broke off from the Tumulus Culture which was in existence in Central Europe.

11

7 This means that the cemetery of Tiszafüred of the Tumulus grave culture was in use from the beginning of the 14th century B. C. and during the 13th century B. C. (about the B Bq-BC period according to Reinecke) and this period corresponds with the first phase of Late Bronze Age of the Tisza area.

11

8 ÖSSZEFOGLALÁS A Tiszafüreden 1964-1972 között végzett ásatás egyik fontos eredménye, hogy a neolitikumtól lakott, több évszázadon át használt teli-telep (Ásotthalom) bronzkori lakóinak három, egyidőben funkcionáló temetkezési helyét sikerült megtalálni, s ezek területén nagyobb lélegzetű (Majoroshalom), ill. kisebb ásatásokat végezni (Fertőihalom, Kenderföldek). Mindhárom temetőt az Ásotthalom középső bronzkori lakói (füzesabonyi kultűra) létesítették, de használatuk a Közép-Európa területén kialakult halomsíros kultűra Tisza-vidéki invázióját követően is folytatódott. Mind a háborúkat túlélő helyi lakosság, mind pedig az itt letelepedett hódítók, a hagyományos temetkezési helyeken hantolták el halottaikat. A helyi népesség és az újonnan érkezett törzsek anyagi kultúrája, viselete, temetkezési szokása olyannyira különbözött, hogy emlékeik egymástól jól elválaszthatók. Ennek következtében, a Tiszafüreden feltárt temetők sírjai a magyarországi bronzkor egyik legjelentősebb történeti eseményének fontos régészeti bizonyítékai. Ugyanis az e területen, a megelőző évszázadokban ismeretlen temetkezési rítus (urnasírok, pithos temetkezések

10

7), a helyiek hagyatékától eltérő kerámia- és fémtárgyak feltűnése a sikeres hódítást követő etnikai változások biztos jelzője. A Kárpát-medence nagy részét érintő esemény időpontja, a helyi lakosság által földbe rejtett értékek (ún. koszideri típusú kincsek) régészeti, ill. természettudományos vizsgálatok adataira épített keltezése alapján, az i. e. 14. század utolsó évtizedeire tehető.

10

8 Ez egyben a magyarországi késő bronzkor kezdetének körülbelüli dátumát (i. e. 14—13. sz. fordulója), és ennek kapcsán, a bemutatott temetők legkorábbi sírjainak keltezését is megadja számunkra. A Majoroshalom lelőhelyen feltárt temető kevésbé bolygatott északnyugati felében öt sírcsoportot különitettünk el (A-E). A B-D sírcsoport temetkezései között a temető idősebb (pl. 322, 325, 284, 294, 296, 354) és fiatalabb (pl. 326-327, 329-330, 291, 341-342) szakaszát képviselő sírokat egyaránt megtaláljuk. Ez is azt látszik alátámasztani, hogy a feltételezett sírcsoportok egyidőben élt családok temetkezési helyei voltak.

10

9 A helyi lakosság, és a tárgyalt vidéken letelepedett új népcsoportok

11

0 keveredésének folyamata valószínűleg röviddel a hódítást követően megindult. Ennek eredménye a kerámia- és fémipar termékein, az eltérő jellegű forma- és mintakincs keveredésében tükröződik, ill. a viselet, kölcsönhatásokat jelző, változásaiban mérhető le (vő. pl. 56, 102, 175, 256, 341—342. sír). A különböző eredetű népcsopotok összeolvadásának következményeként a késő bronzkor első századában (i. e. 13. sz.) olyan új etnikum jött létre a magyarországi Alföld északi részén, amely ugyan szerves része volt a halomsíros kultúra által összefogott gazdasági-politikai érdekközösségnek, de anyagi és szellemi kultúrája — a helyi tradíciók érvényrejutása miatt — specifikus jegyeket viselt.

11

1 Ezért hagyatékuk mind a Kárpát-vidéki halomsíros kultúra alföldi népcsoportjainak (pl. hajdúbagosi csoport, rákóczifalvi csoport), mind a pilinyi, ill. a felsőszőcsi kultúra emlékeitől jól elválasztható. Ugy tűnik, ezekkel a népcsoportokkal az Észak-Alföld lakói nem álltak szoros, leletanyagban is kimutatható kapcsolatban.

11

2 Temetőnk leletei a késő bronzkori népek használati tárgyainak, szokásainak részlet-vizsgálataihoz is támpontokat nyújtanak. Gondolunk itt pl. azokra a bögrékre, amelyek alján mesterjegyek vagy tulaj donjegyek létére utaló, + alakú bekarcolás van (26. t. 271/3, 277/1. kép),

11

3 vagy a korábbi évszázadok figurális művészetének hagyományait őrző, lábakon álló edényre (30. t. 326/1. kép).

11

4 A felszínre került fiatalabb sírok is (2, 8, 19, 21, 50, 75, 100, 135, 136, 159, 167, 174, 196, 213, 220, 229, 233, 267, 291, 300, 326-327, 329-330, 335. sír) arra utalnak, hogy a temetőt csak a halomsíros kultúra korai népcsoportjai használták. Grafitos felületű urnájával a 8. sír tekinthető az egyik legkésőbbi temetkezésnek (1. t).

11

5 A temető megszűnésének okát abban, az etnikai változásokat is hozó népmozgalomban keressük, amely Erdély (Noa kultúra), ill. Kárpát-Ukrajna (Komarovo kultúra) felől érte Északkelet-Magyarországot.

11

6 E területen a Berkesz-Demecseri kultúra kialakulása nemcsak a késő bronzkor második szakaszának kezdetét jelentette, hanem valószínűleg azt is, hogy az itt lakók - részben vagy teljesen ? - elszakadtak a Közép-Európa nagy részét uraló halomsíros kultúrától.

1 7 Ez viszont annyit jelent, hogy a halomsíros kultúra tiszafüredi temetőit az i. e. 14. sz. végétől, az i. e. 13. század folyamán használták (kb. a Reinecke-féle BB2-BC periódus), és ez az időszak nagyjában egészében megfelel a Tisza-vidéki késő bronzkor első szakaszának.

11

8 49