FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

I. A finnugorok legkorábbi története

- 5 kérdésről* "Ilymódon joggal feltételezhetjük, hogy a finnugor egység a fejlett neolitikum korában, tehát az i.e. III•évezredben, a Volga-Káma vidékén, az Urál nyugati és keleti oldalán, a hegyháttél azonban nem nagy távolságban lokalizálható. Ezt az egységet az i.e.IV.évezredben/ninden bizonnyal ennek első felében/egy még nagyobb egység előzte meg, mely területileg a VoXga-Kámát, az Urált ós Nyugat-Szibériát foglalta magába a Jeniszejig."

1

0* Ez az óriási terület a még egységes uráliak szállásterülete lett volna, ahol a legkeletibb részeken a szamojédeket kell feltételeznünk. Az uráli egység felbomlását a régészek az i.e.IV.évezred közepére teszik, amikor az Urál keleti oldalára déli /valószinüleg Aral-menti/ törzsek vándoroltak s mintegy két részre osztották az uráliakat, elkülönítve egymástól a finnugorokat és a szamojédeket.

1

1* Körülbelül ugyanerre az időre esik Észak-Európa és a Baltikum legkorábbi kapcsolata az Urállal. /Olenyeosztrovi temető, kargopoli kultura, a "Sperrins" tipusu kerámia ós a mongoloid antropológiai tipus megjelenése./ ValÓ3zinü, hogy ezeknek az uráli vonásoknak az északi, észak-nyugati elterjedése a pro12. to-lappokkal hozható kapcsolatba. A fenti elképzelés természetesen korántsem az egyetlen elmélet,ezt tarthatjuk azonban az ujabb régészeti kutatások fényében a legvalószínűbbnek, a legtöbb kutató által elfogadottnak. Nem térünk ki itt a finnugorság kelet-nyugati, vagy nyugat-keleti vándorlásának problémájára. /Az előbbit Brjuszov, az utóbbit Indreko igyekezett bebizonyitani./Egyetértünk P.N.Tretyakovval, aki már tiz évvel ezelőtt helyesen mutatott rá, hogy a kutatás további feladata nem a finnugorság kelet-nyugati vándorlásának bebizonyítása, hanem ennek a bonyolult etnikai ós történelmi fo13. lyamatnak az eddiginél pontosabb megrajzolása. így tehát jelenleg a finnugorság történetét időben visszafelé körülbelül az ujkőkor kezdetéig követhetjük /az i.e.IV.évezredig/, a korábbi régészeti emlékek közül bizonyossággal még nem tudjuk kihámozni távoli őseink tárgyi hagyatékát. Az látszik csupán biztosnak, hogy a finnugor nyelvcsaládba tartozó népeknek a szétválásukat megelőző utolsó szállásterülete az Urál hegység két oldalán és a Volga-Káma vidékén volt az i.e.IV. ós III.évezredben. Ez a régészeti elképzelés igen közel áll a nyelvészeti adatok nyújtotta képhez, igy e két adat meggyőzően lokalizálja a finnugorság szótválás előtti utolsó lakhelyét.

1^* A régebbi szálláshelyek, tehát tulajdonképpen az őshaza keresése számottevő ered-