FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)
I. A finnugorok legkorábbi története
- 18 szovóiak ebből a szempontból is élesen különböztek a volga-okai őslakosságtól, ez utóbbiak temetői ugyanis mindeddig ismeretlenek, halottaikat valószínűleg nem temették földbe,/ A voleszovói kerámia jellemzői a kerekalju edények, melyek anyagába tört kagylót ée növényi törmeléket kevertek. A műveltség késői szakaszán egyre gyakoribban az egyenes aljú edények. Az edények diszitése leggyakrabban különböző fésűs benyomatokbél áll, melyek az edónyfalon vízszintes, vagy függőleges kompozíciókat alketnak. Gyakori a "kettős pecaétlő" és a "lépegető-fósüs" diszités is. 9*' A műveltség kőeszközei arról tsu»u»k©dnak, hogy ezek gyártási technikája a legmagasabb volt Kelet-Európa erdős vidékein. A kések, kaparó!:, a rombusz- ée levélalaku nyilcsúesek »ellett jellemzőek a kovából ké9 T szült ember- s állatalakok, különösen a vizimadár ábrázolások, * Ez utóbbi igen gyakori az edónydiszitósben is és bizonyosan a finnugorok éjellemző diszitőmotivuma volt, elterjedése ugyanis egybeesik a flnhugo94 rok lakta területekkel. * A voloszovóiak használtak fémtárgyakat is, a fémmegmunkálás elsajátítása a műveltség késői szakaszára esik, a leletek 95. kétséget kizáró módon bizonyítják a rózöntés ismeretét, A voleszovóialf előrenyomulásuk során utjukban elsősorban a volgaokai balahnai kultura népeit találták,akiket vagy elűztek lakóhelyükről, vagy asszimiláltak. A balahnaiak kis etnikai szigetet alkotw az Oka torkolatvidékén maradtak meg legtovább, az i.e.II.évezred második negyedéig, 96, mikorra teljesen asszimilálódtak. * Az Oka ós a Felső-Volga vidékeire előnyomuló volga-kámai eredetű finnugorok azonban e területen nem csupán a volga-okai őslakosságot találták. Az i.e.III.évezred végén a Volga és Oka közti területre déli állattenyésztő törzsek vándoroltak, a fatjánovói műveltség hordozói. Származásuk kérdése ma még vitatott, bizonyos isággal állitható azonban, hogy indoeurópai /valószinüleg ősiróni/ nyel» vet beszélt ek, s a Dnyeper vidékéről vándorolhattak ide. Kulturájuk a steppel népekével rokon s teljesen elütő a volga-okai őslakosságtól, akiket jelentős területekről szorítottak ki. Nem tudták azonban tartósan megvetni lábukat a Volga-Oka folyóközben, mert az itt megjelenő erős ebb valoszovóiak kiűzték őket innen s lehetséges, hogy egy részüket asszimilálták. Néhány évszázad múlva teljesen eltűnnek a fatjánovóiak anélkül, hogy jelentős hatást gyakoroltak volna az őket legyőző voloszovóiak kulQrj túrájára s gazdasági életére /állattenyésztés, fémművesség, stb./ # E területtől keletre - az Okától egészen a Kámáig - a Volga jobb
