FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)
I. A finnugorok legkorábbi története
- 9 lámvonalas diszitós, ami a kelteminári edénymüvessóggel való közelebbi 39 kapcsolatra utal. Az edénykészitést a volga-kámaiak minden bizonnyal az Uráltól keletre lakó rokonaiktól tanulták. Az első edényeket onnan importálták, amit az bizonyit, hogy ezek anyagában zsirkövet találunk, ami az urálontuli edónymüvesség jellemző vonása.^ 0® A korai neolitikum egyik legérdekesebb emléke a Volga-Káma vidékén két négyszögalapu ház /IlI.Obszervatorszkaja ós Lebegyinszkaja sztoján ka/. Az előbbi közel négyzetalapu/4,5x5,5 m/, mintegy 30-40 cm-re földbe 41. ásott, két szemközti sarkában egy-egy tűzhellyel. Az utóbbi négyszögalakú /5,6-7,4x9,4 m./, 25-30 cm-re földbe mélyitett. A fal mellett oszlopnyomok aora fut körbe, ami nyilvánvalóan arról tanúskodik, hogy a falat belülről fával bélelték. A ház közepén lévő oszlopok az épület sátortetejét alkották. Az ásató megfigyelte továbbá, hogy a házban állandó A O tűzhely nem volt, annak helyét időnként változtatták. * Az Urál keleti oldalán mindeddig még nem találtak koraneolitikus lakóházakat. Csernyecov feltételezi, hogy a kor népessége könnyű szerkezetű, földfeletti házakban lakott, melyek nem .sokban különböztek a néprajzi aA ' nyagból jól ismert obi-ugor házaktól. Az urál-kámai neolitikum késői szakaszát az i.e.III.évezredre teszi a kutatók többsége. Ebből a korból már jóval több régészeti leletanyag áll rendelkezésünkre. Jelentős változás, hogy az i.e.IV. és III.évezred fordulójára a Volga-Káma és az Urál keleti vidékei közti rokon vonások megerősödnek, * ami nyilvánvalóan a déli hatás csökkenéséről, valamint a finnugor egység anyagi kulturában jobban visszatükröződő vetületéről tanúskodik. Erre az időre nyilvánvalóan asszimilálódtak a délről ideköltözött idegen etnikumu csoportok. Az anyagi kultura erős rokon vonásai az Urál mundket oldalán minden bizonnyal etnikai egységet takarnak, főként az i.e. III.évezred első felében. Ennek utolsó negyedében mindkét területen megjelennek az első fémeszközök, s a gazdasági és társadalmi életet átalakitó elterjedésük a neolitikum végét jelenti. Az urál-kámai műveltség késői szakaszán az anyagi kultura arculatát elsősorban a belső fejlődós alakitja ki, a külső hatások szerepe azonban továbbra is igen jelentős marad. Az edények formája ebben a korban nagyijából a korábbi, nagyobb lesz azonban a fóltojás-alaku edények aránya. Az Urál mindkét oldalán jellemző a fésűs edénydiszitós elterjedése, az ornamentika vizszintes sávokra tagolásának szinte kizárólagos alkalmazár sa, valamint az u.n. "lépegetős-fésüs" diszités /"maraiomaa rpeßeHKa"/*
