NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

UTÓSZÓ A hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmával rendezett középkori régészeti tudományos ülésszak és kiállítás célja az volt, hogy áttekintést nyújtson egy olyan tudományág huszonötéves fejlődéséről, eredményéről és további célkitűzéseiről, melynek igazi kiteljesedése az elmúlt huszonöt éves időszak alatt következett be. Az előadások és hozzászólások általánosságban, vagy a részletproblémákkal kapcsolatosan többszörösen utaltak arra, hogy a korábban a műemléki helyreállítások, művészettörténeti kutatások igényeit szolgáló középkori feltárásokból, hogy vált az elmúlt időszakban "igazi" régészet, azaz egy olyan tudományterület, ami a középkori vizsgálatok speciális igényeit olyan ásatástechnikával, az ásatások során felszinre került jelenségeknek olyan megfigyelési és rögzítési rendszerével párosította, ami már önmagában is sokkal többet árul el a feltárt objektum és lakóinak életéről, mint a korábbi, kialakult módszerek nélküli ásatások. Az uj, jobb megfigyelési lehetőségeket magában rejtő feltárások s a feldolgozásoknak az az uj igénye, hogy a középkori régészet eredményeit történelmi multunk, társadalmi fejlődésünk egészébe ágyazva értékesítse, teremtette meg azokat a feltételeket, melyek lehetővé tették, hogy a megfelelő módszerekkel felszinre hozott régészeti objektum forrásértéke bizonyos területeken vetekedjék az irott források értékével, s igy a középkori régészet méltán felsorakozzék a módszereit kialakító egyéb régészeti ágak mellé. A középkori régészetet gyakran érték - s érik időnként még ma is - olyan vádak, hogy alávetve a műemléki feltárások igényeinek, valahol félúton állanak a művészettörténet és régészet között. E vádakat cáfolják az ülésszakon elhangzottak: a középkori régészet valamennyi ága tisztában van a feltárt objektum szabta módszertani és feldolgozási igényekkel s egyre szélesebb körben igyekszik kiterjeszteni kutatási területét. S ha itt-ott akadnak hiányosságok - mint erre az elhangzottak is utaltak nem egy ízben - az nem a tudományág elmaradottságának, koncepciótlanságának a jele. Munkájukat kevesebb felelősségérzettel végző kollégák, vagy külső kényszerítő körülmények miatt kevesebb következetességgel végzett munkák más területen is akadnak, de ezek nem róhatók fel egy egész együttes hibájául sem a középkori, sem egyéb régészeti ágak területén. A középkori régészet szóban fejtegetett eredményeit "A magyar középkori régészet 25 éve" c. kiállítás tárgyi és dokumentációs anyaggal egészítette ki. A kiállítás kutatási területenkénti - honfoglaláskori kutatások, faluásatások, várak, városok, egyházi emlékek feltárása és a törökkor régészete - csoportosításban mutatta be a különböző jelentősebb feltárások tárgyi emlékeit, fényképeit, rajzanyagát, de igyekezett betekintést nyújtani olyan területek uj eredményeibe is, melyeket az előadások csak mellékesen, vagy egyáltalán nem is érintettek. Igy bemutatta a kiállítás pl. a középkori hazai és import kerámia, vagy a hazai kályhacsempék fejlődését, hisz ezek rendszerezése, kormeghatározása épp az ujabban, megfelelő módszerekkel, megfigyelésekkel végzett ásatások következtében vált lehetővé, 107