NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Kusan-nal azonositandó az a Kusal magyar vezér, akit az Annales Alamannici szerint 904ben a bajorok egy lakomán orvul megöltek. A Liudprand (950) által emiitett 921-i reges Dursac et Bugát, 924-i Salardo preduce és 947-i Taxis Hungarorum rex adatokban a rex címzések megbízhatatlanok. Konstantinos Porphyrogennetosnak (953) Árpád dédunokájától származó történeti információi a 900 előtti magyar viszonyokra megbízhatatlanok (pl. Liiintika fejedelem léte) és tendenciózusak (pl. Almus fia Árpad egyeduralkodóként való feltüntetése, viszont pontosan adja meg a 948-ban élő Árpádházi hercegek leszármazását (eltekintve a félreértésből magyarázott Ezelech névtől). A leszármazás - a személynevek neve alá írva a helynévben megőrzött névalakokat - az alábbi: I Tarkacu Tarhos, Tarhacsi I T e vei T e r ma c u Tormás Árpád Árpád Jelech Jelek, Üllő I Tas Tas I Jutoc a Jutás Z alta Zolta Taxin Taksony, Taskony Ezek közül Anonymus csak a Hulec, Tosu, Zulta és Toxun neveket ismeri. Bár Anonymus szerint Árpád fia Zolta volt a második fejedelem, az őskrónikára támaszkodó szövegek Árpád és Taksony között nem közlik más fejedelem nevét. Taksony (955-972) után Géza (helynévben Décse, Devi cse) nagyfejedelem (972-997) következett. A magyar krónikák két esetben utalnak arra, hogy Tas és Taksony vezér szállása a nevét viselő Tas és Taksony faluban volt. Hogy a vezérek nevét viselő helynevek nem későbbi birtokostól származnak, arra az a sajátos körülmény enged következtetni, hogy Árpád fiainak a nevét a XIII. századból ismert 200 magyar uri nemzetség többezer tagja közül senki nem viselte. Ennek birtokjogi okai voltak. Ha egy birtokos Árpádházi herceg nevére keresztelte fiát, kitette annak, hogy a nevéről nevezett birtok iránt az Árpádok jogot formáltak. E felfogás nyomai Magyarországon a XIV. század elejéig kimutathatók. Ezek a szempontok megerősítik azt a történészeink által eddig is vallott nézetet, hogy a fejedelmek és hercegek neveiből képzett helynevek udvaruk helyét jelölik. Ezek sorát ujabban Heckenast Gusztáv állította össze idézett munkájában. Ebben rámutat, hogy a foglalkozásnévből képzett falunevek, amelyek udvari szolgálónépek falvait jelölik, javarészt a X. századi fejedelmi és hercegi udvarhelyek körül csoportosulnak, s igy eredetileg nyilván ezek ellátását szolgálták. A szolgálónépek falvai azonban az udvartartásoknak csak egy fajta szükségletét és egyféle módon elégítették ki. Telepitett kézművesek váras helyeken, romos régi városokban is dolgoztak a fejedelmek számára, külföldi luxuscikkeket pedig a fő révhelyek és utcsomópontok kézbentartásával és folyamatos vámolásával szereztek. Ezek meglátogatása, valamint a fejedelmet és kíséretét ellátó hatalmas jószágállomány téli-nyári legelőváltása az udvart mozgásra, szabályozott helyváltoztatásra kényszeritette. Az alábbiakban azt mutatom be, hogy az uralkodók és főemberek, valamint önálló családtagjaik országszerte rendelkeztek téli és nyári udvarhellyel, megválasztásában pontosan azok a szempontok érvényesülnek, ami a mongoloknál is megfigyelhető, s a téli és nyári udvarhely közötti rendszeres ingamozgás, lehetőleg egy folyóparton zajlott le. Az udvarok helyét általában a főemberek nevéből képzett helynevek árulják el, s ilyetén funkciójukat valószínűsíti sajátos földrajzi helyzetük és bizonyos települési környezet (régi városok, várak szomszédsága, fő révhely és mohamedán-böszörmény település közelsége, szolgálónépek falvainak környezete). 75