NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

HOZZÁSZÓLÁSOK Entz Géza előadásához: Hollné Gyürky Katalin A KOLDULÓRENDEK VÁROSI KOLOSTORAI KUTATÁSÁNAK SZEMPONTJAIRÓL ÉS MÓDSZEREIRŐL Gyakorló régész számára a középkori egyházi épület feltárása nem csupán műemlékvédelmi probléma. A régész a maga sajátos módszereivel kutat és a kiértékelést több tudományág eredményeinek felhasználásával végzi el. A művészettörténet és építészettörténet csak kettő a sok tudomány közül, melyeket felhasználunk ahhoz, hogy sokoldalú vizsgálatunk pontos és korszerű legyen. A régészet módszereit egyre inkább alkalmazzák fennálló középkori műemlékek vizsgálatánál is, még inkább alkalmazni kell olyan esetekben, midőn az épületek már elpusztultak. Magyarországon a török hódoltság és több háború megritkította a történeti forrásanyagot és ezeknek a hiányosságait is a régészetnek kell pótolni. 1961-ben, a budai Vár területén folyó csatornázási munkák közben a középkori utcakövezés láthatóvá vált. Az egyik telek előtt megfigyelhető volt, hogy a telekhatár mentén az úttest felszínénél magasabb járda húzódik, mely az épülettől az úttest felé vezette el az esővizet.

1 A telek igényes tulajdonosa egy koldulórendi kolostor volt: a domonkosok, melynek évek óta tartó kutatásából szűrtem le azokat az elvi és módszertani tapasztalatokat, melyeket itt el kívánok mondani.

2 A kolostorok között sajátos problématikával jelentkeznek a koldulórendek városi kolostorai. Elterjedésük a Xin. század első harmadában kezdődik, társadalmilag a kialakuló városi polgársággal kapcsolódnak össze. Topográfiailag szervesen illeszkednek bele a városképbe. Egy városon belül sokszor két-három különböző koldulórendi kolostor is épül. Helyzetük általánosságban meghatározott a város fala mellett, sok esetben a város egyik kapuja mellett. A főútvonalak, melyek nagy tömegek befogadására épült csarnoktemplomaik előtt vezetnek el, a külvárosok lakóit, valamint a távolsági kereskedelemmel a városba érkező kereskedőket is templomaikba terelik. E rendek célkitűzése ugyanis az eretnekség elleni küzdelem, mely a szegények körében terjed el. Ellene prédikációval harcolnak. A városok tanácsa', valamint a vagyonos polgárság szívesen fogadja letelepedésüket. Telket biztosit számukra, építkezéseikhez adományokkal járul hozzá. Nem szívesen fogadják őket azonban a plébániák, melyek ezáltal jelentős jövedelmektől esnek el.

3 Az elmondottakból máris kitűnik, hogy a kolostorokkal kapcsolatban nem csupán építészeti problémák vetődnek fel, hanem várostörténeti problémák is. Külföldi városok látképein a koldulórendi kolostorok temploma a város épületei fölé magasodik. A hosszú hajó és a nyújtott szentély felett magas tető helyezkedik el. A hajó és a szentély találkozásánál "huszártorony" látható. Buda látképein méretei által szembetűnő helyet foglal el a domonkosok ma is álló tornya a templom nyugati homlokzata mellett. Ennek az itáliai építészetre visszautaló és a kialakult koldulórendi szokásoktól eltérő toronynak a korát - némi vita után - végül az ásatások döntötték el. A torony alatt feltárt épületszárny ós más egyéb megfigyelések értelmében csak a XV. század elején építhették fel. Ebben az időszakban az obszervanciát megelőzően már nem vették figyelembe a regula előírásait.

4 Buda látképei közül sajnálatosan hiányoljuk a keleti oldal hiteles, középkori képét. A régészeti kutatások bizonyos mértékig lehetővé tesznek egy városképi rekonstrukciót is. Középkori városok alaprajzáról éppen a koldulórendi kolostorok jellemző elhelyezkedése folytán leolvasható a város XIII. századi kiterjedése, a városfal helye és a kapuk helyzete. 5 Ha pedig a kolostor helye 67