NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

részénél faházakra következtet.

1

9 Biztosra vehetjük, hogy a faházak az ország egy-egy vidékén nem azonos arányban fordultak elő. Ugy gondolom, hogy a Balaton Felvidék későközépkori falusi építészetében sikerült megtalálnunk a történeti forrásanyag vizsgálatából leszűrt következtetésnek az ásatás során megfigyelt bizonyítékát is. Harmadikként a teljesen kőből épített házakat említhetjük meg. Az alföldi későközépkori ásatásokon nagyobb méretű, különálló gazdasági rendeltetésű épületet nem találtak. A Balaton Felvidéken végzett ásatásokon két esetben mélyen földbeásott, pinceszerű építmény került kibontásra, amelyeknek széles, eredetileg lépcsős lejáratuk volt. Az egyiket a földfala mellett gerendákkal bélelték ki, 2

0 a másiknál a fala mellett valószínűleg a tetőszerkezetet is tartó vastag faoszlopok álltak. Ezeken kivül meg kell említenünk azt a négy, félig földbeásott, jól megépített kőfalu, egyetlen nagyobb helyiségből álló épületet, amelyeknek - az előbb emiitett földbeásott gazdasági épületekhez hasonlóan elég széles, kissé lejtős lejáratuk volt. Az épület belsejében nem túlságosan erősen átégett tűzhely maradványát figyeltük meg. Figyelembe véve jól megépített, a felszín fölé emelkedő kőfalukat, lehetséges, hogy ezek lakóházak voltak. A későközépkori falusi lakosság társadalmi rétegzettségére a feltárt építményekből bizonyos következtetéseket lehetett levonni. A középkori faluban nemcsak jobbágyok házai álltak. Csaknem mindegyik ásatáson néhány épület méretében, belső beosztásában, de főként építőanyagában és épitésmódjában szembetűnő különbségeket lehetett felismerni. Az általunk vizsgált területen, a máig épségben fennmaradt alsóőrsit

2

1 is beleszámítva, összesen két nemesi udvarházat és egy, oklevél alapján azonosított plébánosi épületet

2

2 ismerünk. Méretükben és beosztásukban az innen származó jobbágyházaktól lényegesen nem térnek el. A különbség építőanyagukban van, mivel ezeket kőből építették. Mindez egyben arra is utal, hogy a falusi kisnemesség és a jobbágyok házai között lényeges eltérés nem lehetett. Ennyiben igyekeztem összefoglalni a Balaton Felvidék falusi településeinek feltárása során szerzett tapasztalatokat. Célunk volt, hogy a középkori falu régészeti kutatásában elért eredményeket felsoroljuk, de kimondhatatlanul az is kitűnt, hogy a középkori faluról ma is keveset tudunk. A jelentős és nem lebecsülhető előrehaladás ellenére meg kell mondanunk, hogy a faluásatások pl. a várásatások nagyarányú feltárásának ütemével nem tarthattak lépést. A középkori falu régészeti kutatása nem tartozik a csábitó régészeti feladatok közé. Nagyrészt ebből következik, hogy alig egy-két régészünk vállalkozik későközépkori falu ásatására. A feltárások eddiginél nagyobb üteméhez mind az ásató, mind a feldolgozó munkában nagyobb támogatás szükséges. Ezt a támogatást pedig a középkori falu és a falusi nép életének lehetőleg minél teljesebb megismerésének igénye kellően indokolja. Parádi Nándor Jegyzetek 1Papp L., Ásatások a XVI. században elpusztult Kecskemét-/idéki falvak helyén. (Adalékok a magyar ház és kemence történetéhez) NÉ 23 (1931) 137-152. 2 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibliotheca Humanitatis Historica III. (Bp. 1938) 79-135; Dr . C s a logo vits J., Tolna vármegye Muzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. NÉ 29 (1937) 321-332.; Bálint A., A mezőkovácsházi középkori település emlékei. Dolgozatok 15 (1939) 146-160.; Gerevich L., A csuti középkori sirmező. BpR 13 (1943) 103-166.; Ua., A Középkori Muzeum kutatásai az 1941-1942. évben. BpR 13 (1943)441-444.; Leszih Andor 1934, 1936, 1937 és 1941. évben Muhin végzett ásatását közlésre Éri I. és Bálint A. állította össze: Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei. Régészeti Füzetek Ser. II. 6. (Magyar Nemzeti Muzeum 1959); A két világháború között végzett középkori ásatásokról készített beszámolóban a faluásatásokat is vázlatosan tárgyalja Bogyay T., Tiz év középkori ásatásainak művelődéstörténeti eredményei. Sz 78 (1944 ) 491-494 , 499 , 503 -509. 39