NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

1965-1970 nyaráig közel 15 000 m

2 nagyságú területet tártunk fel a településből, amely a Templomdombtól K. -i irányban húzódó, egymással közel párhuzamosan futó két dombvonulaton helyezkedett el. A település É. -i határát a Tisza holtága képezte, melynek vizmozgása feltehetőleg nagyobb részt pusztított el a faluból. Nyugati határa a Templomdomb széle, ettől kezdődően mély, ma is vizenyős megtelepülésre alkalmatlan terület húzódik. Az Árpád-kori falu további határait a kutatás eddigi eredményei szerint az a nagyméretű, mély árokrendszer képezhette, melynek eddig mintegy 150 méteres összefüggő szakaszát határoztuk meg. Ez árok Ny. -K. irányú, majd É. -felé fordulva a Holt ág meredek partszakaszába csatlakozik. Az árkon kivüli területen sem felszíni nyomokból, sem az itt húzott kutatóárkokból nem találtunk településnyomokat. Az igy lehatárolt területen eddig mintegy 40 földbe mélyített lakóházat, gazdasági rendeltetésű épületmaradványokat és vermeket tártunk fel. Sem a lakóházak, azok szerkezete, leletanyaga, sem a gazdasági épületek nem mutatnak lényeges eltérést a korábban már ismert és feltárt Árpád-kori objektumoktól. 9 y A feltárt terület nagysága, a házak és egyéb épületek viszonylag magas száma - dacára annak, hogy a település nincs teljesen feltárva - bizonyos település-szerkezetre enged következtetni. Az Árpád-kori települést a környék földrajzi sajátosságai eleve két részre osztják. A korábban említett két dombon helyezkedtek el a házak, a dombsor közötti mélyebb, vizenyős területen épületek maradványait nem találtuk. Ugyanakkor ezen a részen húzódott az 19G7-ben megtalált kocsiút, mely még élesebben választotta két részre a feltárt településrészt. Az ut megközelítőleg ÉNy-DK. -i irányban húzódott, feltárt szakaszai elérték a 9 méteres szélességet. Az agyagos aljtalajban jól kivehetően maradtak meg a keréknyomok. Az ezt követően készitett légifotók sejtetni engedték az ut további irányát, mely szerint Ny. -i irányban a jelenlegi Holt ág medréhez közelítve feltehetőleg a tiszaörvényi u.n. "Aranyospart"-hoz csatlakozott, mely jelenleg is tiszai gázló helye. K. -i irányban Tiszafüred település alá húzódik, minden valószínűség szerint a ma 33-as számmal jelölt hortobágyi ut vonalán haladhatott tovább. Az Árpád-kori település két része a földrajzi adottságok okozta elkülönülés mellett egyéb különbséget is mutat. A Holt ág mellett húzódó dombon levő ház és épületcsoport (továbbiakban I.) kevesebb házból és épületmaradványból áll.

10 Az itt elhelyezkedő házak - ugy tűnik - kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, melyekhez váltakozó számú és jellegű gazdasági épületek csatlakoztak, bár az ilyen csoportos elhelyezkedést a dombvonulat földrajzi sajátosságai nem indokolják. Az I. csoport további jellegzetességei: a) a földbemélyite" t lakóházakban majd minden esetben agyagtapasztás nyomait figyeltük meg - bár itt a talajszerkezet valamivel szilárdabb, mint a terület egyéb részein. b) sem a házak közelében, sem másutt nagyméretű gabonásvermeket nem találtunk. c) a házakból előkerült leletanyagban mezőgazdasági szerszámot, ipari eszközt nem, vagy csak nagyon kis számban találtunk. d) a halászatra, vadászatra utaló eszközanyag legnagyobb része (nyílhegyek, horgok, hálónehezékek) e csoport házaiból került elő. e) a házakban, vagy azok közelében több esetben építési áldozat nyomait figyelhettük meg. Az Árpád-kori kocsiút D. -i oldala mentén húzódó dombvonulatpn találtuk meg az eddig feltárt település nagyobb részét (továbbiakban II.) A házak és gazdasági épületek nem csoportokban, hanem a dombvonulat magassági vonalait követve majdnem vonalban, szinte utcasorszerüen helyezkedtek el. Ali. csoport egyét jellegzetességei: a) az itt előkerült házak között voltak kőből készitett kemencével ellátott házak. 35