NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Egy zárt tájegységnek, a nagyvázsonyi medencének a településtörténeti kutatásában a Kinizsivár és páloskolostor feltárásán és ezekkel együtt a vázsonyi plébánia helyreállításán tul másik kolostor (Tálod) és vár (Zádorvár) valamint az egykor vonzáskörükbe tartozó falvak felkutatása is megtörtént egy korábban megtalált honfoglaláskori temető helyének azonosításával. A későközépkorban elpusztult Csepely templomromjának helyreállítására és a falu egy részének feltárására is sor került. 20 Hasonló elképzeléssel indult legkorábban a ki s várd a i vár és mezőváros, valamint környékének településtörténeti kutatása, 21 később pedig a gyula i várhoz tartozó későközépkori Diter, ^ legutóbb pedig a Sümeg közelében levő Sarvaly feltárása.^ Ide sorolhatjuk azt a munkát is, amely a kesz tölc i Magasok nevü helyen indult meg, de - sajnos - abbamaradt.^

4 - A sort még számos kisebbnagyobb feltárás felsorolásával folytathatnánk, amelyeknek eredményei nagyrészt még nem ismertek (pl. Balatonfelvidék: Dörgicse). Nemcsak tervásatásokon haladt előre a középkori falusi nép életének megismerése, a próbaásatások, leletmentések eredményei is segítették. Utóbbiak - mint láttuk - nem egyszer nagyobb méretűvé is terebélyesedtek. (Tiszalök, Visegrád-Várkert). - A nagy állami beruházások (pl. a Dunakanyari vizmü) a részletesebb terepbejárások és ismétlődő ásatások anyagi feltételeit is megteremtették. Legújabban a tiszai II. vízlépcső beruházása - más korok kutatásai mellett - egy leletmentő faluásatást - Tiszaörvényt - a teljesség igényével fellépő feltárás felé bővítette. 25 Előrehaladást jelentenek a középkori településkutatásainkban a máskoru ásatásokon feltárt kisebb-nagyobb középkori település-részletek, egyes építmények és előkerült tárgyi emlékek (Dunaujváros, Tápé, Kiskunhalas, környéke stb.). Ezeknek az ásatásoknak az eredményeit azonban nagyrészt még csak szűkszavú jelentésekből ismerjük. - A műemléki feltárásoknak és helyreállításoknak a falusi templomokra vonatkozó munkái kapcsolódnak legközvetlenebbül a falukutatásokéhoz. Amint az áttekintésből is kitűnik - a legújabban meginduló, kevés számú olyan ásatást nem tekintve (pl. Sarvaly, részben Tiszaörvény) - a későközépkori faluásatások kissé háttérbe szorultak, pedig e falvak területét veszélyeztetik legjobban a földmunkák, országszerte a mélyszántások. A feltárások elmaradásának oka elsősorban az, hogy kevés fiatal régész szakembert vonzottak a nagy fáradságot, hosszú évekig elhúzódó kitartó munkát igénylő, amellett látványos eredményekkel nem kecsegtető falukutatások. Történtek kísérletek arra is, hogy - éppen a későközépkori falvak feltárásának fokozottabb előrehaladása érdekében - vezetőségünk jóváhagyó hozzájárulásával - fiatal néprajz-kutatókat közvetlenül vonjanak be a faluásatások munkáiba. Ezek a törekvések azonban újra-meg újra sikertelenek maradtak. A szakemberek hiánya különben Árpád-kori településeink kutatásainál is mutatkozik. Ezt a hiányosságot csak részben enyhíti az a technikai segítség, amelyet ásatásainkon egyre inkább igénybe vehetünk (pl. szintvonalas és egyéb mérnöki felmérések, gépi földmunka stb.). Lássuk most röviden, mit tudtunk meg a tervásatások, leletmentések és egyéb feltárások alapján középkori falvainkról. Országos méretű településtörténeti összefüggésekről a terepbejárásoknál már szó volt. Ami az egyes településeket illeti: teljes faluképet egyelőre csak a Turkeve-mórici és nyársapáti ásatás eredményezett. Ilyenek kibontakozását remélhetjük most folyó nagy ásatásainktól (Felgyő, Doboz, Tiszaörvény). Árpád-kori falvaink - főleg az Alföldön - nagyméretűek és laza, szétszórtnak látszó szerkezetűek. Belső tagolódásuk - különösen a korai időkben - általában árokrendszerekhez igazodott. Mindezek ellenére egyes helyeken egymásra rétegződések is megfigyelhetők. A hozzájuk tartozó temetők korábban a településen kivül, később rendszerint azon belül - a templom körül - vannak. Mindkettő az Árpádkorban szegényes leletanyagu, a korhatározó pénzek emelik jelentőségüket. A templomkörüli temetőkben koporsós-téglásirok is vannak. A későközépkorban a lakóházak rendszerint hosszan elhúzódó sorokba tágasan rendeződtek, valószínűleg a megszilárduló telekrendszerhez igazodva esetleg századokon át ugyanazon a helyen épültek fel újra- meg újra. A dunántuli településekről kevesebbet tudunk, ám zártabbaknak és kisebbeknek is látszanak, mint az alföldiek. 26 I