NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

szállását és ellátását biztosító épületek, műhelyek, istállók stb.), s az ezek közti kapcsolat, elrendezés felderítésére (Boldogkő, Eger, Gyula, Sümeg stb.). Lakótornyok, öregtornyok. A hazánkban eddig ismert, nagyméretű esztergomi - és visegrádi lakótornyok sorát bőviti a győri Püspökvár 1960-ban feltárt, 14x20 m-es méretű lakótornya. A XIII. század közepe táján épült téglalap alakú torony, s az emeleti kis ajtót keretező "púpos kövek" a dunai délnémet vártípussal való kapcsolatra utalnak. Hasonló "púpos köves" megoldás található Sopronban a Tábornok-ház városfal felé eső szárnyának egyik sarkán és Visegrádon a fellegvár belső kaputornyának külső oldalán hasonló elhelyezésben. Később e megoldás megjelenik a kisnánai vár külső, DK-i kaputornyán is. A győri- és az egri vár Tömlöcbástyájában feltárt lakótornyok maradványai jelentős adatot szolgáltattak középkori egyházi központjaink topográfiai kutatásához. A lakótornyokkal kapcsolatos ismereteinket bőviti a boldogkői - és a kácsi várban feltárt lakótornyok maradványa is, melyek a XIII. századi magyar várak vizsgálatához nyújtanak segitséget, a korábban emiitettekkei együtt. Korai váraink között voltak olyanok, amelyek egy lakótorony köré épitett várfalból, vagy egy lakótoronyhoz kapcsolódó várfalból (Eger) álltak és olyanok is, amelyeknél egy tornyok közé szorított palota szolgált lakóhely céljaira (Szigliget). Az ezeknél később bekövetkezett bővítések, illetve a XIV-XV. században épült várak már erős tagoltságot mutatnak (több kapu, falszorosok, farkasvermek, felvonóhidak, pártázatos, lőréses mellvédfalak stb.). Ezen utóbbiak jobb megismeréséhez nagymértékben hozzájárult a nagyvázsonyi-, a gyulai-, a sümegi-, a kisnánai-, a boldogkői- és a bevezetőben felsoroltak közül még számos várnak feltárása, az ásatás eredményeinek ismertetése. A XV.században a hazai várépítészetben is jelentős szerepe volt a tűzfegyverek fejlődésének és gyors elterjedésének. Erre utalnak a városok számadáskönyveinek és XV-XVI.századi várleltáraknak erre vonatkozó adatai és néha ásatási megfigyeléseknek történeti adatokkal való egyeztetése is. (I. Ulászló és Erzsébet királynő pártviszálya idején súlyos támadás érte a sümegi várat. A támadók körülsáncolták a királyhoz hü várat, majd különféle módon ostromolták és rohamokat intéztek az ellen. A király 1442-ben kiadott okleveléből tudjuk, hogy a vár védői, Unyomi Miklós várkapitány és Tornaji László vezetésével visszaverték a támadókat. A feltárt gótikus épületrészek és egykor a palotához tartozó kályhacsempék és kályhaszemek azt bizonyítják, hogy az ostrom után jelentős építkezések, bővítések és erősítések folytak a sümegi várban. Unyomi Miklós - több más, magas tisztség mellett - még 1471-ben is várnagy Sümegen. A vár 1524-ből származó összeírása szerint 4 ágyú és 27 szakállas puska volt a várban.) Kaputornyok, farkasvermek, felvonóhidszerkezetek, csapórács. Középkori váraink legfontosabb részét képezték a kaputornyok. Több esetben a kaputoronyban volt a várkapitány szállása is, hogy szemmel tarthassa a várba, vagy városba érkezőket (Kassa, Sümeg, Tátika stb.). A sümegi vár emiitett ostroma után épült a félkörivesen záródó külső kaputorony, amelynek emeleti szobája ugyancsak lakóhelyiség volt. Hasonló alaprajzú kaputorony volt az egri várnak csak XVI. századi ábrázolásokról ismert külső, úgynevezett ó-kapuja, valamint ilyen a boldogkői vár külső kaputornya is, amelyet ugyancsak a XV.század II. felében építettek. A sümegi- és a boldogkői kaputornyok építési idejének alapján az egri vár hasonló alaprajzú ó-kapuja is abban az időben épülhetett. Erre azonban más adatok is utalnak (a név, a külső és belső várnak csak 1542-ben történő elválasztása stb.). E három hasonló alaprajzú kaputorony XV.századi várépítészetünk egyik jellegzetes csoportját képezi, amely a jövőben előkerülő hasonló maradványok korhatározásához is hozzásegíthet bennünket. A fontos rendeltetésű kaputornyok védelmét árkok, farkasvermek, csapórácsok, a kapuk tükcrnyilásába beilleszkedő felvonóhidak és a belső, erős reteszekkel és lakatokkal zárható belső kapuszárnyak biztosították. Belső aknás farkasvermet tártak fel Budán, az egri vár Varkocs-kapujánál és Sümegen a belső kaputoronynál. Ezek felett egykor kétkarú felvonóhíd volt, melynek felhúzása után nemcsak kívülről védte a kaput a felvonóhíd, hanem a belső akna a várudvar felől is. Sümegen a farkas veremben feltárt kapukeret kövek segítségével állították helyre a belső kaputornyot, egy gyalog- és egy lovaskapu nyílással. Sümegen a belső kapuszárnyak perselykövei is előkerültek, amelyben a XVI-XVII. századi várleltárakban emiitett belső kapuszárnyak forogtak. Kisnánán, Nagy váz sonyban és Szigligeten is farkasvermek védték a belső kaputornyokat, Budán, az egri- és a várpalotai várban csapórács is. A várkapuk védelmét segítette elő a keresztül vezető ut tengelyének az építményen belül való törése (Buda, Boldogkő, Eger, Kisnána stb.). 99