NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)

Összefoglalás

- 66 mázzon, mai állapotában mindig azonosnak mutatkozik. Már többet árul el ennél a vár alaprajza, de ehhez sincsen még elég támaszpontunk. Pontos kronológiát csakis ásatással lehet megállapítani. Ilyen pedig a földvárak nagy számához képest igen kevés történt. Különösen kevés marad, ha a kronológiai szempontból értékteleneket figyelmen kivül hagyjuk. A kronológia terén mégis a legtöbben merészen véleményt nyilvánítottak. Sokan beleestek az "avar-gyürü" elmélet hibájába és ettől nem is tudtak szabadulni. Különösen a már 1839-ben jelentkező délmagyarországi "római sánc"-okkal kapcsolatban hangzik ez el sokszor. Többen magyar, római, vagy ritkán törökkori eredetüeknek mondják, de ezek is nélkülöznek minden alapot. Végre 1868-ban Róme

r elsőnek mond ki földvárat őskorinak (Ó-Bást), egy évvel később pedig Szilágyi Feren

c "cölöp-korszak"-belinek mond két abaujvármegyei földvárat. Ez már komoly ellensúlya volt az "avargyürü" elméletnek, de nélkülözött még biztos alapot, igy az előző is tovább burjánzott, jóllehet közben pl. Szendre

i határozottan elveti ezt (1880). A továbbiakban már vegyesen találjuk az őskori, rómaikori, avarkori meghatározást, sőt már a középkori is előfordul. Ez a kronológiai zűrzavar csak akkor kezdett kitisztulni, amikor a régészeti ásatások és a leletek kiértékelése elérte az- a fokot, hogy kronológiai szempontból is fel lehetett használni. Elsőnek Csetneki Jelenik Ele

k von le helyes következtetéseket 1877-ben. A kronológia terén ki kell emelni Wosinsky Mó

rt is, aki a bronzkori földváraknak egész sorát állapította meg. Bella Lajo

s pedig koravaskoriakat Sopron környékén. 1896-ban Márton Lajo

s Tószeggel foglalkozik, megállapítja annak bronzkori eredetét, Erdélyben pedig Téglás Gábo

r helyesen ismeri fel a dák várakat. A XX. században már alig találkozunk helytelen kronológiai következtetéssel, az "avargyürü" fogalma pedig a szorosan vett szakirodalomból eltűnt. A kronológia nagyjából kezd tisztázódni, el kezdik keresni a történelmi hátteret is. Itt kell megemlíteni, hogy a földvárak vár-rendeltetése körül sem volt eleinte egységes az álláspont. Igen sokáig tartotta magát az a vélemény is, hogy legalább is egyes földvárak, különösen a kisméretűek, pogány áldozóhelyek lettek volna. Maga Rómer Flóri

s sem veti ezt el(1863), de ezt vallja Majláth Bél

a (1873), Bubics Ed

e (1880), Melhard Gyul

a (1881), Wosinsky Mó

r (1892 , 1896) is. De találkozunk olyan felfogással is, mely