NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
A Magyarországi földvárkutatás története
- 45 leleteket talált, magának az erődítménynek a kronológiája azonban bizonytalanságban maradt 39 3. Ugyancsak ebben az évben olvashatjuk Marosi Arnol d részletes jelentését a pákozd-várhegyi ásatásról, amely 1925-27 között három részletben történt. Elsősorban a belső területen ásatott, ahol bronzkori leleteket és lakásnyomokat talált, Egy helyen sáncátvágást is végzett, alatta betömött üreget talált, sajnos azonban ezt a kedvező körülményt nem használta ki kronológiai szempontból, az üregből előkerült leleteket pedig ma már nem választhatjuk el a többitől 3 9'*, •Ebben az évben érte el a tragikus halál Szalay Ákos t, akiről az 1928, évnél emlékeztünk meg. Alig egy évet töltött a Nemzeti Muzeumban, de azonnal hozzákezdett az általa korábban már sürgetett régészeti kataszter felállításához. A Csörszárkok, földvárak légifelvételeinek az ügyét is irányitotta, Nagy veszteségnek könyvelhetjük el korai halálát a mi szempontunkból is, mert / 395 nem volt senki, aki a megkezdett munkát folytatta volna 398 / / 1931-ben Fehér Géz a hosszú bulgáriai tartózkodása alapján foglalkozik a bolgár-török műveltség emlékeivel és ezeket a magyarsággal hozza kapcsolatba, Besszarábia és Dobrudzsa hosszanti sáncairól is részletesen ir és egy kivételével, melyet Schuchardt . ásatásai római eredetűnek határoztak meg, általában bolgár eredetűnek tartja valamennyit. Sőt egyenesen jellemzőnek tartja a bolgárságra a sáncépitést és mivel a IX. században Kelet-Magyarország egy része a bolgárok kezén volt, feltételezi, hogy magyar területen is kell lennie tőlük eredő sáncoknak. Régészeti bizonyitékok hiányában nyelvészeti adatokra támaszkodik. Sorra keriti a sangalleni barát leirását is az avarok sáncairól. A Hring-avargyürü levezetést hibásnak tartja, de különben az avaroknak kilenc, egymástól kisebb-nagyobb távolságra lévő 60-70 km átmérőjű "hegin"-jét elfogadja, ugyanigy a sáncok leirását is, Ehhez hasonló lehetett a bolgárok sánca is, amelyek azonban nem egyes kerületeket, hanem az egész országot védték 3 9^. 398 / " ' 1932-ben Zalotay Elemé r Csongrádmegye őskori településeinek változásával foglalkozik. A tiszai kultura III. periódusa a vizek rejtett szigetein, folyókanyarokban van, a rézkor embere azonban már a magasabb partokat keresi ki és telepei nagyobb terjedelműek is. Ugyanitt volt a Bronzkor I. fokozata is, a II. fokozatban viszont a viztől már függetlenek a telepek. A III.
