NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)

A Magyarországi földvárkutatás története

- 15 közelebbről érdeklő sánckutatásra sem. Rómer Flóri

s és Pulszky Ferenc körlevelet bocsátottak ki,, melyben mindenféle régészeti hireket kérnek és 99 ezek közül már nem hiányoznak a pogányvárak, ördögárkok sem , A sánckutatás körül élénk tevékenységet találtunk már &z előző években is, de most talán még fokozottabban tapasztalhatjuk ezt. Nyáry Jen

ő sikeresen ásatott a pilinyi Várhegyen*^. Csetneki Jelenik Elek

, a Nemzeti Muzeum fiatalon elhunyt régésze, a tószegi laposhalom régészeti fontosságát ismeri fel, az akkor még látható sáncokat is leirja röviden

1^

1. A német Vircho

w is foglalkozott ezzel és a német Burgwallokkal hasonlitja össze. Azok mesterségesen összehordott magaslatok, mig a magyarországi telepek vizbő helyen lösz, vagy agyagdombokon vannak. Az olasz Pigorin

i pedig a terramarek" , 102 kai veti össze és a Laposhalmot azonosnak és egyidősnek tartja azokkal Rand

ra Kafco

s Borsodmegye őskorával foglalkozván egy ujabb sáncvárat em: Io3 lit, a novajit , Miletz Jáno

s pedig ismét a délmagyarországi sánc vonulatokkal foglalkozik, de ezúttal Arad és Biharmegyére is kiterjeszti a fi104 gyeimét, egyúttal emliti a pécskai és szentannai sáncokat is . Dunántúlról a szalacskai sáncokról olvashatunk elsőizben Klim A

. -tói a vasvári "Római sánc"-ot pedig Lipp Vilmo

s premontrei, ezidőben még szombathelyi, később keszthelyi pap ismerteti elsőizben, Elnevezése ellenére nem tartja rómaikúrinak, hanem a közeli feltételezetten vaskori sirhalmok alapján ezíis inkább vaskorinak tartja. Emliti még a Sághegyen lévő pogányvárat (amiről sajnos nem készitett feljegyzést, mert azóta teljesen lebányászták a felső részét), valamint Mesteri mellől egy körsáncot

1^. Szeptember 13-án a Nemzetköz Ősrégészeti Kongresszus kirándulást 107 rendezett a kisbényi, kéméndi és kiskeszi sáncokhoz «,Nagy kár, hogy nincs semmi feljegyzés a bizonyára helyben kialakult vitáról, hiszen a hazai kutatókon kivül több neves külföldi régész is részt vett a kongresszuson. Nincs semmi adatunk arra, hogy ezen a kiránduláson Hőke Lajos is résztvett volna, de feltételezzük. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy a kirándulás után nyolc nappal máris megjelenik tőle egy nagyobb tanulmány az ország sáncairól. Ebben mintegy összegezését adja eddigi ezirányu kutatásainak. Összesen 42 sáncot sorol fel különböző vidékekről, vagy részletesen ismerteti. Rendszerezi is őket, ez azonban csak földrajzi csoporto-