NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
A Magyarországi földvárkutatás története
- 13 További kilencet sorol még fel, de a Szepességből is emlit tizenhármat. O az első, aki nyomtatásban elsőizben foglalkozik a földvárak rendeltetésével és osztályozza is őket. Felfogása szerint eleinte vallási célra vagy a marhaállomány védelmére szolgáltak s csak később váltak emberi véderőkké. Csoportosítása: 1. /Hegyek, dombok csekély lejtője egyenes vonalban árokkal, sánccal elzárva; ezek csupán a marhacsordák védelmét szolgálták. 2. /Dombok tetején kör, ovális alakú sánc, középen belső körrel; ezek emberi lakhelyek voltak. 3. /Ahol a magaslat végén a tetőn egy kis kuptalaku domb is van, az egyszersmind vallási célt is szolgált. - Külön foglalkozik még az úgynevezett égett sáncokkal is Pottornyával kapcsolatban és a szándékos kiégetést nem fogadja el. Ezzel kapcsolatban Röme r tesz szokása szerint lapalji jegyzetet és csatlakozik Majlát h ama véleményéhez, hogy nem minden sánc feltétlenül erőd maradványa, lehetnek ezek birtokhatárok is. Égett sáncot ő különben még nem talált, sáncátvágások kellenének. Itt jegyzi meg, hogy az őskori védelmi rendszerekkel, foglalkozó müve évek óta kiadatlanul hever, mely83 ben mintegy száz várat közöl Egyidejűleg Lehoczky Tivada r munkácsi ügyvéd ismertet részletesen két beregmegyei pogányvárat, melyek közül az egyiket két évvel krjráb84 ban már emiitették . Elveti azt a felfogást, hogy marhaállomány védelmét szolgálta volna bármelyik is, ehhez tul nagy munkát jelentett, viszont kultuszhelyeknek sem fogadja el, ilyeneknek inkább a gyakori halmokat 8 5 gondolja. A sáncvárak egyszerűen várak voltak 1874-ben Győr környékéről olvashatunk szép összefoglalást 'Matusek Anta l tollából. Hat várhelyet, illetve sáncot ismertet a város környékéről, melyek adatai szerint többnyire a törökkorból származnak. Gyömöre község határában a -gyürháti és gyüroldali dűlőnevekből egy bizonyos avar86 gyűrűre következtet Ipolyi Arnol d általánosságban megállapítja, hogy a tatárjárás előtt inkább csak földsáncokkal, fa palánkkal megerődített táborhelyek voltak, 87 a kőtorony ritka 1875-ben a délmagyarországi sáncokról olvashatunk ismét többször. Miletz János tanár ezidőben Temesváron lévén, az ottani "római sáncok" vonulatait ismerteti. Részletesen, idézi ő is a sangalleni barát leírását és
