PATAY PÁL: A BODROGKERESZTÚRI KULTÚRA TEMETŐI / Régészeti Füzetek II/10. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A bodrogkereszturi kultura temetői
- 4 csoportosítom ilyen módon a tanulmányokat, ugy ez azt jelenti, hogy azok egyike s^m anyagközlő jellegű. Meg kell jegyeznem, hogy a lelőhelyek túlnyomó része szerepel a Patay P., Korai bronzkori kultúrák Magyarországon, Diss. Pann. II 13 / Bp, 1938/ 6-8, oldalán lévő lelőhelykataszterbejt. Ezt azonban a bibliográfia felsorolásánál mellőzöm, mivel az idézett helyen a felsoroláson kivül más adatok nincsenek felemlítve. A tanulmányt két részre osztottam. Az első részbe vettem fel mindazokat a leletegyütteseket, amelyekről a feljegyzések alapján nyilvánvaló, hogy temetőből származnak. A muzeumok azonban a budrogkereszluri kulturának nem egy olyan leleiegyüttesét. Ül. leletét őrzik, amelyek lelőkörülményei ismeretlenek előttünk. Mégis ezek egy része, a tárgyak jellege, csoportosítása és megtartási állapota alapján feltehetőleg szintén sirleletből. ill. temetőből származik. Adatközlésünk teljessége kedvéért tehát az ilyen együtteseket, ill. tárgyakat a tanulmány második részében ugyancsak felsoroljuk és leírjuk. Mivel a bodrogkereszturi kultura elterjedési területe a Kárpát medence nagy részére kiterjed, meghaladva Magyarország határait, szükségesnek tartottam az ország határain kivül fekvő temetőket is felsorolni, a fentebb emiitett szempontoknak megfelelően. A tanulmány mindkét részében a temetőket alfabetikus sorrendben, de országonként csoportosítva tüntettem fel. A bodrogkereszturi kulturába tartozónak, azaz jelen tanulmány tárgyát képezőnek tekintettem mindazt az anyagot, amelyre az u.R. tejesköcsög, mint vezértípus jellemző. Felvettem tehát mindazokat a temetőket, ill. sírokat, amelyekben »/, az edénytípus előfordul vagy amelyek leletei ezzel párhuzamosan lelhetők fel. Természetesen, mivel a bodrogkereszturi és az őt megelőző tiszapolgári kultura között éles határvonal nem húzható, egy-két esetben a bodrogkereszturi kulturára jellemző típusokkal együtt még korábbiak is előfordulnak. Ilyen esetben utóbbiakat sem hagyhattam figyelmen kivül. Tanulmányom csak ugy lehetett teljes, hogy több kutató, az általa feltárt temetők. ill. sirok adatainak közlését lehetővé tette és átengedte számomra, így Csalog József a kiskőrösi temető 14-28. sz. sirjai. Kerek József a maroslelei és nagykörűi, Szentléleky Tihamér a nyárlőrinci, Galván Károly a mónosbéli, Horváth Attila a magyarhomorogi, Méri István az érdligeti és Megay Géza a mezőkeresztesi temetők, ill. sirok rendelkezésemre bocsátásával járultak hozzá munkám létrejöttéhez. Szívességüket ezúton hálás köszönetem kifejezésével nyugtázom. Anyaggyűjtésemet 196o novemberében zártam le,
