BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A Maros-dunaközi /bánáti/ sáncok

* - 81 64 hadilevéltár B IX 618., Mappa von dem Temesvaer /sic/ District, Im Jahr 1720. Bécsi hadilevéltár B IX a 659./

0

5 Ezeknek a térképeknek eredetije a bécsi hadilevéltárban van. melynek anyagát Eperjesy Kálmán állította össze. / Eperjesy Kálmán: A bécsi hadilevéltár magyarvonatkozásu térképeinek jegyzéke. 1929,/ Ennek a Bécsben található anyagnak alapján állította össze Nischer Ernő a bánáti sáncok átnézeti térképét, a-i-ig terjedő betüsorrendben jelölve azokat. /Nischer Ernő: A bánáti római sáncok térképtörténeti ábrázolása, A Debreceni Szemle 1934 IV. 4. 78. számából./

6

6 A térképeken jelzett adatoknak első Írásbeli összefoglalását Franz Grizelini olasz származású, bánsági császári tisztviselő adta ki 1780-ban nyomtatásban. / Franz Grizelini: Verzuch einer politischen und natürlichen Geschichte des; Temesvarer Banats in Briefen an Standespersonen und Gelehrte, Wien 1780,/ Az apróbb részletektől eltekintve Grizelini leírása és a térképi ábrázolások egybehangzók, Munkája kilenc térképmelléklettel jelent meg. Az egyes vonalak leírását itt feleslegesnek tartom, és inkább a jellegzetes sajátosságokra fogunk figyelni, amelyeknek elsejét mindjárt Grizelini adja munkája 296, oldalán, A legkeletibb, Nischer átnézeti térképén «b»-vel jelzett sáncvonalról irja, hogy az nem egyenes irányban halad. Számtalan görbülete és szöglete van. A legjobb fenntartású szakaszokon két vonal is észlelhető, melyeket mindkét oldaltól árok véd és egy harmadik, középen haladó árok az egészet még kétfelé osztja. Ugyanitt emliti Griselini az Ujvidék-Ráczbecsei / Óbecse, ma Stari-Becej/ valamint a Maroson tul Simánd felé húzódó sáncokat. A XVIII. század elején készült bánáti katonai felvételek tökéletesen tisztázták a sáncok vonalát, annyira, hogy a közel másfélszázaddal később, 1864 táján megjelent II. katonai felvétel, sőt megmaradt részleteikben a jelen század eleji térképek is azonosan ábrázolják azokat ugyancsak «Római sáncok» elnevezés mellett. Hasonlóképpen az ismertetések során az egyes szakaszokról a Griselini által rajzolt képet látjuk például Téglás Gábor leírásaiban is, /Téglás Gábor: Az alföldi sánczok maros-dunaközi csoportjának helyrajza és technikai szerkezete. Értekezések a történeti tudományok köréből XX. köt, 1905./ Az első. ami a bánáti térképekre való rápillantás után feltűnik, ugyanaz a párhuzamosság a sáncok vonalában a sik és a hegyvidék találkozásánál, mint ami Marostól északra a Tiszáig, vagy a Tisza és a Duna közötti területeken is tapasztalható. Talán inkább a két Csörszárok vonalhoz hasonlítanám a bánáti «a» és «b» sáncvonalat, mert amig a hajdú és bihari részeken látható Ördögárkok sikvidéken futnak, a duna-tiszaköziek pestmegyei szakasza ugyanugy hullámzik a dombos tere pen, mint a Római sáncok a Maros és a Duna közöM >Té glás irja a bá-