BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése
. - 6 A XVIII. században, majd a XIX. század első felében a kevesek kezén megforduló és az akkori értelemben vett tudományos munkák után Idő, de a sáncok kérdésével való íoglalkozás tudományos megalapozottsága sorrendjében is elsősorban kell megemlíteni Aloysius Ferd, com.Marsili munkáját: Danubius Pannonico Mysicus... torn.sec. Amstelodami 1726, aki munkájában először jelezte térképen, egy a Duna váci könyöke tájától az Alduna melletti Palánkáig az Alföldet körülvevő sáncvonalat és külön a bácskai sáncokat. A következő munka, amely a sáncok kérdésével foglalkozik: Timon Sámuel: Imago antiquae Hungáriáé representans terras, adventus et res gestas gentis Hunnicae, Cassoviae 1733. Hivatkozik forrásaira, a krónikásokra közöttük Sengallensis Monachusra. A következőket irja többek között / Cap. XIII,2bb/: «Similis his munimentum habebant in regione Jazygum Metanastarum prope Tibiscum. Hujus etiamnum duo aggeres extant. Exterior, Cursi R.opus perenne ec decantatum, in provincia Heveschiensi patens complectitur, sive Jazygum Hungaröruus. Interior ab exteriőre remotior est apud Tibiscum anguslior eique vicinior iuxta pagum Fulgidum Cornu /Fénszaru/ quo et flumine Sadovia terminatur. Atq. hoc fuerit receptaculum antiqum quod lingua sua Ilunni Vár vocabant». Az árkok nevét nem irta le. P. Spangar András jezsuita, aki Magyar Krónikáját 1738 ban Kassán adta ki. Pettő Gergely Bécsben 1660 évben nyomtatott munkája nyomán a következőket irja a Duna Tisza közi sáncokkal kapcsolatban: «. . . .Kurs az Abarusok második Chagania avagy fejedelme. Ez hunnus az az Magyar vala kiről is neveztetik ama nagy árok. melyet a Jászságban még most is látni. Kurs avagy Chársz király árkának /101 o./ .... A magyarok maguknak Ausztriában két kerítést avagy palánkot csináltak vala: az egyik Cambus vize mellett vala nem messze Krembsz városától, a második Comagonos avagy Chaumburgum mellett vala. az egyiknek Ilagani a másiknak Hegin volt a neve. Mindenik ezek a pa lánkák. avagy városkák álott kilenc kerítésből . . .» A továbbiakban forrása Monachi Sangall. Gesta Karoli lib. II. 1. Egyébként megegyezik Timon szövegével. Ugyanarra a forrásra támaszkodik munkájában Ioannis Tomka Szászky: Introductio in Geographiam Hungáriáé antiqui et medii aevi Posonii 1781. Térképén amelyet még 1751-ben szerkesztett a Kárpátok láncain, az Alduna és a Dráva vonalán belül kilenc «hringus^-t rajzolt. A XIX, század legelejéről még két historikust kell megemlítenem, akikre a század végéig állandóan hivatkoznak a kutatók: Stephani Katona kinek munkája: História metropolitanae Colocensis 1800. Timon nyomán mint avar ringekről emlékezik meg a sáncokról. Az I.köt. 3b. oldalán Marsilit idézve a következőket irja: «Agger altissimüs ille sed heu! nulla mihi de ipso notitia in historiis affulsit.» A következő munka pedig: Commentatio de initiis, ac maioribus Jazygum et cumanorum eorumque constitutionibus a Petro Horváth 1801, Timont idézve az avarok müvének tartja a sáncokat. Természetesen csak a Jászságiakról beszél. Forrásait felsorolja: Ex Monacho autem S. Galli L. II.§ II.p, 720. a kilenc avar gyűrűre vonatkozólag, Eginhardus: Vita Caroli M, ad ann.
