BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Tiszántúli sáncok
ti vizsgálatok deríthetnek fényt. Kétségtelen, hogy a két folyó közének ezen északi részén történt elhatárolás ugy az elgondolásban, mint a térben egy egységes egészet jelent abban az esetben is, ha a tiszántúli összefüggések nem mutathatók ki. Ezen feltevések alátámasztására meg kell említenem, hogy ezek a sáncok sem vízügyi szempontokból, sem utak céljaira nem készülhettek. Viz el- vagy levezetés esetében árokként már a célnak megfelelő technikai kivitelezés, valamint a munka megkönnyítése és meggyorsítása miatt is kétoldalra történt kihányással, töltésekkel kellene jelentkezniök. Vízügyi szempontokból szerepelhetnének mint gátak, de mivel legtekintélyesebb nagyságukban éppen az emelkedettebb tengerszint feletti magasságban, viznemjárta területeken találhatjuk azokat, ezt a lehetőséget is el kell vetnünk, eltekintve attól, hogy szakaszonként erősen hullámzó terepviszonyok között megszakítatlan vonalban haladnak. Egyébként ugyanezek az érvek szólnak az ut rendeltetés ellen is, azzal a hozzáfűzéssel, hogy akkor a töltés kétoldali anyagárok kíséretében lenne látható. Itt azonban sáncokról van szó, északfelől megásott árokvonal, déli oldalán nem egyszerűen kihányt, hanem megépített töltésével. Egy, a hajdani tervezéssel kapcsolatban felmerülő kérdés, és egy földrajzi szemlélet az, ami még érdeklődésre tarthat számot a d una • tiszaközi Csörszárokrendszer megvizsgálásának jelen szakaszában, A mult században még vizjárta területek, amelyeken a Csörszárokvonalak végig haladnak, és amelyek a vízrendezések során szárazakká váltak, vajon a sáncok építésének idején milyen állapotban lehettek, ha nem tételezzük fel. hogy a földmüveket helyenként vizbe építették? Vajon milyen átfolyási lehetőségeket hagytak az épitők a sáncvonalakat észak-déli irányban sorozatosan keresztező vizeknek, mert a mai vízfolyások részletirányai a sik tereken a hajdaniaktól megállapíthatóan eltérnek. Mennyiben járulhattak hozzá ezek a földművek esetleg már elhagyott állapotukban a körülöttük lévő területek elmocsarasodásához, A földrajzi adottságokat nézve pedig megállapítható, hogy a Csörszárokrendszer és a hegyek között, a Cserhát nyúlványain keresztül a Mátra és a Bükk lábánál húzódó területsáv, a váci Dunakönyök tájától kelet felé, a nyugat-keleti főközlekedési iránynak már legszűkebb térre szorított lehetősége. Tiszántúli sánco k. A Rómer Flóris működésétől számított időben, ugyanugy mint napjainkig, az alföldi Csörszárkok. Ördögárkok és Rómaisáncok egymással, sőt ezeknek az Erdélyben létező hasonló földmüvekkel való összefüggése végleg el nem alvó, legfeljebi e'.'»nyb.uló, szünetelő, majd uj erőre kapó kutatása témája volt az inkább elméleti, miit
