BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Bevezető

BEVEZETŐ Négy évszázada van tudomásunk arról, hogy az alföldi sáncok közül a DunaTisza közötti úgynevezett Csörszárkok kérdése már foglalkoztatta az akkori Írástudó közönséget. A krakkói krónika löby-ben a Csörszmonda mesebeli részét igyekszik a ma ga módja szerint históriai keretek közé szorítani, következésképpen a nép körében még korábbi időkben kellett a mesés magyarázatnak megszületnie, A XVI.század óta, eleinte csak a Csörszárkokkal, de később a Kárpátmedence más földsáncaival is mind többen és többen kezdtek foglalkozni, Száz évvel ezelőtt még, az intézményes régészeti kutatások kezdetén, a régmúlt idők ezen emlékei, aminők a földsáncok és a földvárak, zavartalanabb körülmények között, kevésbbé rongált és pusztuló állapotban voltak találhatók mint ma. és jobban kitűntek az akkor még kevesebb számú, hasonló építésű, valamilyen szabályozási célokat szolgáló ujabbkori földmű közül, A korai időkben még a kartografia magyar úttörőinek terepbejárásai nyomán került mind több és több, a sáncokra vonatikozó adat nyilvánosságra, Ennek természetes következménye az lett, hogy a kor szakemberei elsősorban a historikusok és geográfusok, majd a megszülető magyar régészet is mind erőteljesebb érdeklődéssel fordult feléjük és kezdett foglalkozni velük. Az irodalom áttekintése után megállapíthatjuk ugyan, hogy ez az érdeklődés olykor alább hagyott, de az első világháborúig már tekintélyes anyag állt a kutatók rendelkezésére. Bejárták, leírták és térképezték is valamennyi ismeretlen korban és céllal készült földsáncot, rendeltetésükre nézve pedig kimerítették az összes lehetőség felsorolását, csupán a bizonyítási eljárásokat nem tekinthetjük kielégitőeknek, Ezek szerint ez a dolgozat sem tartalmazhat sok ujat, csak a már meglévő adatok összefoglalását. Meglévő, de össze nem fogalt adatoknak kell tekintenem azokat a térképeket» amelyek a különböző levéltárakban, ha nem is ismeretlenül, de régészeti szempontból felhasználatlanul fekszenek poros raktári pocokon, vagy a megóvó bádog tokokban. A Csörszárkok. Ördögárkok, Római sáncok vonalai mellett a földvárak, az úgynevezett kunhalmok, a középkori templomromok és a régészeti vonatkozásokat eláruló hajdani dűlőnevek jóformán kimeríthetetlen tárházát jelentik a XVIII, és a XlX.század első felének katonai, urbarialis valamint különböző birtoktérképei, Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a térképeknek ez a, ha nem is kimerítő, de erőteljes használata ma számomra, a levéllárrendezések nyomán sokkal könynyebb volt mint elődeimnek, akik közel fél évszázaddal ezelőtt foglalkoztak a Kárpótmedence különböző sáncrendszereivel, Az ő idejükben például a bécsi császári levéltár ma már jóformán közkézen forgó első katonai felvételei csakúgy hozzáférhetet-