BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

1- 16 -1 1894, Breit József: Magyarország 1848/49 évi függetlenségi harcának katonai története. 1898,/ Természetes tehát, hogy a Tudományos Akadémia régészeti bizottmányának a Csörszárok és jsán-ok kutatása ügyében folytatott tevékenysége következtében a közérdeklődés a már névről is ismert Római sáncok felé fordult, A bácskai «Római sáncok» leírását. Uradalmát és az azokban található különböző véleményeket Buday Árpád foglalta össze, közvetlenül az első világháború előtt, /Dolgozatok 1913. 18,/ A bácskai sáncok eredetére vonatkozólag az azokkal foglalkozók között, ugyanugy mint a többi földmüvekkel kapcsolatban is, különböző, de nem kellőképpen bizonyított vélemény alakult ki, Mansili a ma nagy-nak nevezett «Római sáne»ot katonai rendeltetésűnek tartja, a kicsit azonban útnak véli /Danubius . . ,/ Wagner Ferenc, I. Lipót történetirója valószínűleg Marsili nyomán a Nagy római sáncot is Sirmium és Dácia közötti útnak tartja, /Wagner; Hist„Leopoldi magn, etc, 1737, 341./ Rómer csak a Bár sföldvár-Újvidék közöttit fogadja el rómainak, a másik sáncra nem tud felvilágosítást adni. /ComptéRendu II.1. 39-41/ Frölich Róbert tagadja a sáncok római eredetét./ A bácskai úgynevezett római sáncok, Areh.Ért, 1887 19-21 / Dudás Gyula könyvének /Bács-Bodrogh vármegye régészeti emlékei, Zenta, 1886/ kritikájában F.L. /Areh.Ért, 1886, 180.9./ az Ördögárkok és római sáncokkal kapcsolatban azt irja. hogy nem védelmi vonalak voltak, hanem ha távjelzések. Az ilyen hosszú, mértföldekre terjedő árok és töltés magában véve sohasem lehetett komoly akadálya idegen támadásnak, irja a cikkíró. Dudás Gyula egyébként azt állítja,hogy bár a Kis és Nagy római sáncok keresztezik, egymást, más más időből származó római építmények, Cziráky Gyula valamennyit az avarok müvének tudja, /Báesmegyei sáncokról Arch. Ért. 1994, 23f.o./ és igy tovább, ugyanugy folyt a vita, mint a bánáti és a többi sáncok ügyében. A kérdést ásóval a kezében csak Borovszky Samu próbálta megközelíteni a Kis római sánc mellett » . . 1892-ben, Priglevicza-Szentiván határában «... a kincstári erdőben , , . közvetlenül a hosszan futó sánchoz csatlakozva egy szintén sánccal bekerített kerek tér van. Ezt tavaly felásattam azon reményben. hogy a sáncra nézve valami útbaigazító nyomra sikerül bukkannom. Az ásatás azonban nem vezetett semmi eredményre, jóllehet leástam egészen a kemény talajig, hol pusztán annyit lehetett konstatálni, hogy a körtöltés belsejének a közepe valaha tüzhelyül szolgált. Ásatás közben teljesen elmállott famaradványokra találtunk, miből azt következtettem, hogy a mintegy tiz lépés átmérőjű körsáncon valami torony-szerű faalkotmány állott Érdekes, hogy a sánc éppen a falu alatt tele van emberi csontokkal .„. Különben a sáncban nem csak csontok, hanem érmek is kerülnek napfényre,» Eddig idézem tudomásom szerint az egyetlen kutatót, aki komolyan ásni próbált, / Arch, Ért, 1893. 347. o, dr. Borovszky Samu: Ásatásokról Priglevicza-Szent-Ivánon./