BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi hosszanti sáncok kutatásának gyakorlati feladatai

- 142 * nagy része előre kitűzött célok elérésére törekedve nem volt képes, de meg sem kísérelte részeredményeinek egyeztetését. Már most látjuk, hogy a bácskai sáncok önmagukban is ellentétes előjellel összefonódott adatai kiválnak az alföldi hosszanti sáncok északi és keleti vonalai közül. Teljesen homályos összefüggésüek a Hármaskőrös és a Berettyóunenti Ördögárkok létező szakaszai. Ennek dacára valamennyi sáncvonal, ha nem is egyidőben. de egy bizonyos korszakon belül közös nevezőn állónak látszik. Az alföldi hosszanti sáncok annyi idő óta megoldatlan kérdése tehát nem valamilyen kombinációból eredő feltételezés, hanem létező valóság. Lehet, hogy ezek a sáncok tájegységenkénti elgondolások eredményei, de valamilyen közösnek látszó parancsoló szükség hozta őket létre akkor, ott és ugy. hogy ma egységes egésznek látszanak ezeknek a. még napjainkban is hatalmasnak nevezhető emberi munkáknak évezrede pusztuló romjai. Az emberi életet és munkát sugározzák most is ezek az annyi száz kilométeren át kiépített nagyszerű földmüvek. Ha ezeknek a sáncoknak csak azon megmaradt részeit vizsgáljuk, melyeknek szemmellátható létezéséhez, régiségéhez, nagyságához és ezekután a velük kapcsolatban nyerhető válaszok történelmi súlyosságához kétség nem férhet, ugy máris olyan feladattal állunk szemben, melynek elvégzését tovább halogatni nem lehet. Ezeknek a földmüveknek nem csak földfeletti, de még a földalatt megmaradt szerkezeti részei is pusztulnak, és velük pusztulnak mindazok a régészeti emlékek, amelyek ezekkel a sáncokkal kapcsolatban a szükséges kronológiai adatokat megadhatják. Ez a dolgozat a maga adatgyűjtésével azonban csak előkészítése annak a további munkának, amely hitelesíteni van hivatva azt a tényt, hogy az alföldi hosszanti sáncok mögött egy hatalmas szervező, összemüködő társadalmi erő körvonalai bontakoznak ki.