MIKULÁS DUSEK: A KECSKÉDI ÉS MONOSTORI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/8. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1960)

Mikulás Dusek: A kecskédi és monostori bronzkori temető

- 8 A tálak félgömbalakuak /III.t.5/. peremük enyhén ívelt /II

It.6.8, IV.t.3/. Vagy fületlenek és ebben az esetben a peremük 4 helyen kihúzott /VIII 121, vagy két fülüek /III.t.6,8/, Ehhez az alakhoz járulnak még olyan tálak, amelyek bár félgömbalakuak. mégis tölcséres nyakkal ellátottak és egy vagy két fülük van / III.t.3,4. XIII.t.8. XV.t.5.7, XVI.t. 1,8/. A tálak felülete bevésett díszítéssel ékesített szokott lenni. A rendkívüli alakok közé tartoznak a négyfülü tálak /II.t.7/. Ezek az izsanagyharcsási / Iza-V.IIarcás/ temetőben is előfordulnak. Függőedényeket nagyszámban találtak. Alakjuk hasas és hengeres, enyhén ívelt nyakkal rendelkeznek. Alakjukat illetően hasonlítanak a vázákhoz, csak az öblök két egymással ellentétesen elhelyezett átlyukasztott bütyökkel ellátott /VI.t.1,5. X.t.7. XII.t.1.7. XIII.t.5, XlV.t. 10/. Ezeknek az edényeknek egynémelyikén a perem alatt is találunk egymással ellentétesen elhelyezve két lyukat, mégpedig az edény öblén lévő bütykök fölött. Utóbbiak a fedő felerősítésére szolgáltak, miként az a pati /Patince/ te25 mető /14/56-8.SZ. sir/, nemkülönben más temetők esetében is megállapítható volt. A fedők /tálacskák/ részben félgömbalakuak. részben kúpalakú , k. Peremük vagy egyenes. vagy gallérszerüen kihajló. Legnagyobbrészt füllel ellátottak, de akadnak fületlenek is. A fül a szájperemhez és a megvastagodó fedőperemhez van erősítve. Igen gazdagon díszítettek /VIII.t.1. XII.t.4, X V 1-6/. Egyesek tálaknak tekintették ezeket, azonban majdnem kivétel nélkül gömbölyded a közepük ugy. hogy azon nem állanak meg. A monostori leletanyagban nem fordulnak elő ezek a fedők. Az alacsony tölcsérfizerü nyakkal ellátott tojásalaku edények csak a kecskédi leletanyagban találhatók meg / V.t.6. VIII.t.6.7, XI.t.7-8. XII.t.3-8. XIIU 3-4. XIV.t.9, XV.t.2/. A fület a peremhez, valamint az edény hasas részéhez erősítették. Ezek is gazdagon díszítettek. Monostorról származik egy töredékesen megmaradt üreges talpú tál /V.t.5/. Hasonló tálak Paton /Patince/ is előfordultak. A legritkább és éppen ebből kifolyólag legkülönlegesebb alaknak számit egy Kecskédről származó edény /IV.t.3/, amelyet askosnak is. kacsaalaku edénynek is neveznek. Hosszúkás hasas alakja van, lapos fenékkel, A nyak megmaradt része azt árulja el, hogy nagyjából hengeres volt, de enyhén szélesedett a perem felé. Az edény hátából kiindulva a nyak közét egy kis szalagfül hidalja át. Az edény öblének legszélesebb részét gödröcskékkel díszített plasztikus szalag ékesíti, amely helyenként nyelvszerüen kihúzott. Az edény alja bekarcolt vonalkötegekkel hálószerüen diszitett, a felső része pedig pontocskákból alkotott rövid hármas vonallal. A diszitése eredetileg fehéren incrustált - mészbetétes - volt. Az askos felszíne sötétbarna és fényes. Az askos á; északpannon kerámia keretében - eddigi ismereteink szerint itt lép fel elsőizben. A Balkánon az askosok általánosak, Milojcic az askosokat a 27 Tsani-Magulában a IV. rétegbe helyezi, vagyis Thesszáliában a korai bronzkorba, 28 Az askosok eredetét a Keletre vezetik vissza, ahol igen elterjedtek. A hordóalaku