MIKULÁS DUSEK: A KECSKÉDI ÉS MONOSTORI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/8. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1960)

Mikulás Dusek: A kecskédi és monostori bronzkori temető

- 4 detének, mégpedig a veszprémi, másnéven északpannon, a szekszárdi és a vatyai cso 5 portokénak/ A kisapostagi kultura befolyását a bronzkor idősebb szakaszában Délnyu gatfszLovál ábr is meg lehet figyelni, annak ellenére, hogy ez

vA vidék ebben az időszakban részben a keleteurópai kulturkörbe tartozott. Tocik megfigyelt Délnyugat- • vákiában egy idősebb kulturesoportot az un. Nítra-tipust, amely a Reinecke-féle kronog lógia. szerint a B~A időszakba tartozik. A Nyitra-tipusból, mint alapbői a dunántuli kisapostagi kultura és részben a Morvaország-szlovákiai aunjetitz i kultura befolyása alatt az idősebb bronzkor második felének folyamán kialakul Délnyugat- A * ál áb a kisapostagi kulturának egy vál 7 tozata. az un. Hurbanovoi-csoport. A hurbanovoi csoport gyökereit azonban már a megelőző időben kell keresnünk. A kérdéses kulíurcsoport Ógyalla /Murbanovo/ környékén alakul ki. Ennek a csoportnak az eredetét és kialakítását illetően két egymás tói eltérő kultura hatott. Minthogy e két kultura népének a halálon tuli élettel kapcsolatban ellentétes elképzelései voltak, adva volt az eltérő temetkezési ritus alapja. Amíg a kisapostagi kultura népe az. eredeti elterjedési területén hamvasztásos sírokban temetkezett, addig a hurbanovoi csoporté a halottait csontvázas sírokba földelte el. A temetkezési szokások között észlelhető fentemiitett különbség a kisapostagi kultura és a hurbanovoi csoport emlékanyagában is megnyilvánul. Amig a kisapostagi kultura népe a hamvasztásos temetkezésre való tekintettel urnákat készített, addig c hurbanovoi csoport Szlovákiában ilyeneket nem alkotott, minthogy az csontvázas si g rokba temetkezett. Amint már emiitettük, az idősebb és középső bronzkor folyamán a Dunántulon és Délszlovákiában a mészbetétes kerámia kulturája virult, Ennek egyik csoportját 9 10 Patay északpannonnak, Mo'sélics veszpréminek nevezi. A legújabb régészeti kutatások eredményei ahhoz a végkövetkeztetéshez vezetnek bennünket, hogy majdnem az egész Dunántulon, nemkülönben Délszlovákiának azzal szomszédos területén a bronzkor idősebb szakaszának második felében és a középső bronzkor folyamán egy azon kultura alakult ki, amely területileg elkülönülő csoportokra tagozódott.^ Nem kezelhető el, hogy egy területileg ennyire jól körülhatárolt vidéken, mint amit fentebb emiitettünk, a helyileg elkülönülő kerámiaformák alapján különböző népek hez tartozó különböző kulturákat kelljen megállapítani és egymástól megkülönböztetni. A formagazdagságban mutatkozó különbségek, a kerámia diszitése és szine gyakran a készítő mester miivészi képességeinek eredményét jelenti, úgyszintén annak az a nyagnak a minőségétől is függ, amelyből az edényzetet készítették. Mégis a használatos terminológiára való tekintettel jelen tanulmányban is az északpannon, ill, veszprémi kultura kifejezéseket használjuk. Mindkét megnevezésen viszont a bronzkornak ugyanazt a kerámiai csoportját értjük. Az északpannon-veszprémi kulturára vonatlozé eddigi kutatási eredmények óriási anyagra támaszkodnak. Mégis ez az anyag túlnyomórészt nem hiteles ásatá-