SZ. BURGER ALICE: ÁLDOZATI JELENET PANNÓNIA KÖEMLÉKEIN / Régészeti Füzetek II/5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)

- 10 neteket lezárd minta azonosságában mutatkozik. Ez utóbbi pedig sodort csóvaszerfi minta, amely az egész pannóniai kőe mlékanyagba ennél a két kőnél fordul csak elő. Valószínűleg a sztálinvárosi stéle is eredetileg Aquincumban készült. Végül különbséget kell tennünk áldozati jelenetek között is. A megvizsgált kőemlékekkel igyekeztünk Pannónia megközelitően valamennyi olyan sírkövét számba venni, amelyen áldozati jelenet látható (15). Ezeken azt tapasztalhattuk, hogy a főképmező és a feliratosrész közötti keskeny sávba a tripus és a szolgapár jelzésével oldották meg az áldozat cselekményének megjelenítését. Ennek az eredetére még visszatérünk a továbbiak során. Előfordult továbbá anyagunkban olyan kőemlék is - éppen az utolsónak említett sztálínvárosi sírkőtöredék - amely teljesen eltér ezektől a keskeny sávban megismert jelenetektől. Ennél a darabnál az áldozati jelenet a «halotti lakoma

8 jelenettel erős összefüggésben van, A kathedrán ülő személyek ábrázolása a klasszikus halotti lakomajelenetekkel rokonvonású, eredetük a Balkán félszigetre vezethető vissza, ugyanis itt nem a lerövidített skemaíikus jelenetről van szó, hanem valóban egy sepulchralí* cselekményt akarnak ábrázolni. Ez az ábrázolás a halottat sirató kultusznak provinciális viszonylatban egyik legszebb és leghatásosabb kifejezése. Ennek kapcsán meg kell említenünk az eddigiektől eltérő tatabányai, baracskai, és három sztálínvárosi kőemléket, amelyek a lerövidített áldozati jelenetek nagy számától eltérően valóban kultikus cselekményre utalnak, nincs kizárva, hogy esetleg Magna MaterKybele kultuszával van kapcsolatuk (16). A harmadik értelmű áldozati jelenetesopötrtot mi az aediculafalakon megjelenő sacrali-s ábrázolásokban látjuk. Ennek a megállapításnak legszebb példaképe a híres csákvári tábla (17). Ezeken az aediculafalakon nem a halotti lakoma lerövidített áldozati jelenetét, hanem magát az áldozat tényét mint főjelenetet ábrázolják. Gyakran tapasztal hattuk, hogy - főleg az a«di< ulafalak önálló áldozati jeleneténél - eleinte bennszülött . maid a szabályos camillus-camilla öltözékben a camillák többnyire baloldalról közelite nek az áldozati lasr.taí felé, Kezükben étellel megrakott tálat tartanak, míg a camíllusok jobboldalról lépnek a tripus felé s a borral kapcsolatos teendőket látják el. A sírköveken látható keskeny sávban lévő áldozati jelenet tehát valóban a klasszikus halotti lakomák speciálisan leszűkített pannóniai megjelenítési formája. Míg az aediculafalakon látható szolgapárok e jelenettől függetlenül, külön áldozati jelenetet örökít« nek meg. összegezve tehát azoknak a pannóniai kőemlékeknek a vizsgálatát, melyeken a főképmező 4« a szöveg közötti keskeny sávon áldozati, jelenet látható - ezek a kövek alkotják teháí első nagy csoportunkat - a következő eredményre jutunk: A pannóniai kőemlékanyágban az i.sz. I.sz. utolsó évtizedeiben kezd feltűnni az áldozati jelepet és egész a III.sz. közepe tájáig majdnem változtatás nélkül díszíti sír tábláinkat. Eredetét illetően az eddigi kutatásban eltérőek a vélemények (18). Az egy másba fonódó, sokszor azonban ellentmondó nézetekbe némi rendszert vfve nem kétséges, hogy az eredeti halotti lakoma ábrázolás őshazája a Balkán félsziget. Közismertek a görög, kisázsiai, majd thrák gyökerek. Korábbi alkalommal már kimutattuk, hogy a Rajna meftén a Flaviusok korától, főleg azonban balkáni csapatok kimutatható befolyására kb. i.sg, 70-e* évektől kezdődően divatba jön a halotti lakom« ábrázolása (19), Ez nem véleflen s általában a provinciák között mozgó csapatok hoayaák-viszik a mintakincseket. Pannóniában a tipikus halotti lakoma (a klinén fekvő halottal) négy ízben, a kathedrán űlő alakokkal pedig egy esetben fordult elő. Nem kétséges, hogy a Germaniában megfordult katonaság lapicidái ismerték az ottani gazdag kőesnlékanyagot, minálunk azonban ennek megvalósítása már meghaladta képességeiket. A klinén fekvő, bal könyökére támaszkodó, gazdag redőzető tógában ábrázolt férfit ne« sikerült nálunk kifa rágni. Viszonylag annál egyszerűbb - és a jelenetet bárki számára első percben köz érthetővé teszi - az áldozati asztal és a szolgapár megjelenítése. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban két megoldást vetnénk fel. 1: A rajnai sírköveken mindig klinén fekve ábrázolt férfialak helyett nálunk legfeljebb derékig ábrázolt arcmást látunk. A rajnai kövek ábrázolásain a lecsüngő balkézben mindig «mappá

B-t ábrázoltak, nálunk ez a felemelt balkézben tartott irattekerccsé módosul. 2: Nálunk a korái meghonosodott itáliai kőzve -