KALMÁR JÁNOS: A FÜLEKI (FILAKOVO) VÁR XV-XVII. SZÁZADI EMLÉKEI / Régészeti Füzetek II/4. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei
- 21 ^.megtalál? vaspálcák vastagsága 3-4 mm. végük köralakú.(XXX.t.) ovális, vagy háromszög alakú füllé szélesedik ki, ahol a felszegezés történt. Mivel az ablakkeretnél az ólomkari kás ablakfelület szintje mélyebben esett, ezért a vaspálcák úgy vannak kovácsolva, hogy a fülek mélyebben hajolnak alá. .Kallántyús zárhoz tartoznak a derékszögben meghajlított fábaverhető vaskampók. Végük kacskaringóson van visszahajlítva. Hosszuk 40. 4l és 90 cm í&XX.t.). A szíjak, esetleg hevederek összekapcsolására szolgáló csatok vasból készültek,fülűk négyszögletes, ovális vagy D alakú (XXXIII.t.). A fülek szélessége 42, 45, 50, 56, 58, 75 mm. A kettősfülü csatok keskenyebbek 28-31 mm szélesek. Az egyik ovális csat 1615. évi Mátyás dénár mellett feküdt. Az épületek faanyagának összegezésére való vasszeg nagy tömegben került elő. (XXXII.t.) Az akkori szegkovács mesterséget nyomon követhetjük a legkülönbözőbb fejű ésmagyságú darabok megfigyelésével. A leggyakoribb szegfajta feje háztető alakú. Elő fordul azonkívül négyszögletes, lapos gula alakú fejű, kerekfejű és gömbfejű példány is . Méretük gyakran a 30 cm hosszat is meghaladja. A fellegvár 1. kazamatájából került napvilágra egy román ízlésben faragott oszlopfej töredéke. A hagyomány szerint ez a cella eredetileg katolikus kápolna volt, amit a protestáns Perényi lebontatott, hogy köveiből az alsó udvarhoz vezető útat lezáró fekete bástyát megépíthesse. A bástya falában ma is megfigyelhető az oda beépített kőfaragójeggyel ellátott pillérkötegek, faragott ablakkeretek darabjai, amelyek egykoron a templomot díszítették. A kutat kitöltő k őanyagban volt két szürke homokkő ablakkeret darab, amelyeket mesteri kézzel faragott akanthus levél sor díszit. A fellegvár udvarán lévő mélyaknából vaskos faragott homokkő ablakkeretek kerültek ki. Tagolt faragásuk után ítélve a XVI. századból származnak. Kályhafiókok és kályhacsempék A vár területének csaknem minden részéről kerültek napvilágra kályhafiókok és kályhacsempék töredékei. Szerencsésebb körülménynek köszönhetjük, hogy egy-egy bolthajtás alatt, feltöltési anyagban ép csempe is előkerült; túlnyomórészben azonban néha egészen jelentéktelennek tünő kis töredékes darabok jutottak felszínre és a kiásott törmelék alapos vizsgálata folytán sikerült ezen kis darabokból egyes csempék nagy részét összeállítani. Előfordult olyan eset is, nem egy ma már csaknem teljesen egész csempénél, hogy ahány darabból van összerakva, annyi helyen kerültek elő a darabjai, amit a romok között kutatók pisztító művének tartok. Ha a kályha, fejlődéstörténeti állomásait megfigyeljük, úgy találjuk, hogy a legősibb meleget adó berendezés a kemence volt. Hogy a meleg a szobában gyorsabban terjedjen el, a kemence falvastagság egyes helyeken történt csökkentését azáltal érték el, hogy a kemence oldalába fazekakat, bögréket falaztak be. Ezzel a móddal nemcsak a meleget adó felület gyorsabb átmelegitését érték el. hanem egyben a felületet is növelték. Idővel mind több és több cserépbögrét falaztak be a kemencébe szájnyílásukkal hol befelé, hol pedig kifelé rakva. A fenekükkel befelé rakott bögrék nyújtották azt a megoldási lehetőséget, hogy olyan bögrét készítsenek, amelynek a szájnyílása négyzetes péremmé bővül. Az így kiképzett négyszögletes szájú bögréket közvetlen egymásra rakva egész kemencefalakat adtak kii Ezek a négyszögletes edények mindinkább ellaposodtak, sekély mélységű tálformára alakultak. Későbben közepükről a bemélyedés is elmaradt, a tálformából sík lap alakult ki, csupán valami gyűrűs koszorú-szerű középső díszítés jelzi a tálszerűen bemélyftett kerek edény formáját. Tulajdonképen csak ebben a formában beszélhetünk valóban csempéről, A tálforma példányok helyes elnevezése kálvhafió k. A XV. században a tálformájú kályhafiókok
