KALMÁR JÁNOS: A FÜLEKI (FILAKOVO) VÁR XV-XVII. SZÁZADI EMLÉKEI / Régészeti Füzetek II/4. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei
- 18 másik bronzból készült (XXII.t.). Száruk vége megvékonyodik, fejjel ellátott tengellyé alakul. Ehhez a tengelyrészlicz kapcsolódott az őv két ága. Ez a közbeiktatott tag arra szolgált . hogy az őv egyenes vonalát megtörje és a két ővrésznek a női csípő hajlása szerinti ferde irányt szabjon. övet díszített az a két bronzvere t is, melyeknek külső felülete félhengeralakú, belső felületére a bőr-űvre kapcsolódó lapos fül van heggesztve (XXII.t). Egy trébelt művű reneszánsz ízlésben díszített aranyozott bronz szíjvég , 1583. évi Rudolf-féle dénár mellett feküdt. A szíjvég hossza 36 mm. Ruházat övéhez tartozhatott egy nyelvnélküli, bronzból öntött csa t is. Profiléit díszt figyelhetünk meg egy bronzlemezből kivágott símafelületű szíjvé g felső részén (XXIX.t.). A szíjvég alsó vége csúcsosra vágott. Egy következő példány alsó vége karéjosra vágott felülete uz előbbivel azonosan sima. Könyvhöz vagy bibliához tartozott a bronzból öntött kapocstagun k (XXIX.t.). Felületét reneszánsz ízlésben mintázott puttófej, indadísz borítja. A kapocs egyik vége csuklósan a másik pedig egy kereszt pecekkel kiképzett, hosszé 80 mm. Vele együtt feküdt 1583. Rudolf-féle dénár. Szekrénykéhez tartozhatott egy maszkaron díszítésű, bronzból öntött reneszánsz veret (XXIX.t.). Szélessége 41 mm. Egy félholdalakú bronzlemezveret díszítése trébelt művű virágos leveles ágak. a veret hossza 90 mm (XXIX.t.). A törmelékanyagban óramutatókat is találtam. Az egyik rézlemezből kivágott példány, háromkaréjos végződésű a középső rész csúcsban ugrik ki. belső felülete áttört művű, a másik példány azonosan áttört művű. keskeny rézlemezcsík (XXIX.l) A harmadik példány vaslemezből készült, nagyobb méretű levéla]akban végződik. Lehetséges, hogy ez az óramutató a fellegvár félköralakú bástyájának órájához tartozott. Johann le Dentu francia hadimérnök 1670. évben készült, a magyar Történeti Múzeum metszetgyüjteményében őrzött rajzán, jól látszik a '.'bástya tetőzete alatti falszintjén egy nagyobb méretű óra (I.t.2.). Az alsó udvaron találtam egy vasfül-alakú tárgyat, amelyen feltűnt a szárak közé illesztett lemezsá'v. amely azután meg is határozta a tárgy jellegét. Régi kezdetleges hang szer ez az un. doromb , vagy száj-doromb (XXIX.t.). Patkóalakban meghajlított vas pálca ez, a meghajlflásnál oválisán kiszélesedik, közepébe egy a szárakon túlhaladó acél penge van illesztve, amelynek vége derékszögben meghajlik. Szájba, a fogak közé téve, a penge végét a játszó kezével mozgásba hozza, míg szájával énekhangot lehel rá. A száj rezonáns szekrényként működik. Az ambrasi várkastély gyűjteményében őriznek egy Magyarországról származó dorombot a XVI. század végéről. Valamelyik irreguláris csapat tábori zenekarából származik, külsőben a mi példányunktól annyiben különbözik, hogy az ambrasi példány 6 felforrasztott rezgővel bővül. (Szendrei János: Magyar Hadtörténeti Emlékek. Budapest. 1896. 266. lap.) A XVI. században szokás volt az ágyúcsöveket állat, madár, vagy valamiféle hangot adó tárgy nevével ellátni, tehál az ágyú hangját kedveskedő módon valamilyen élő, vagy holt tárgyhoz kapcsolni. Ismerünk énekesnő, rigó, fülemüle, farkas, dobos, sípos stb. nevű ágyúcsöveket. A dorombot is felhasználták kedveltsége miatt díszítő motívumul, sőt ágyút neveztek el róla. A Berlini Hadszertár egyik XVI. századi francia származású ágyucsövét nevezték el a dorombról . A cső gyujtónyílásánál két doromb domború képe látható. Egy hasonló woolwichi ágyuc8Övőn az öntőmester neve is szerepel: Maistre Denis, 1535.. a doromb képe mellett. (F.M. Feldhaus; Die Technik. Leipzig und Berlin 1914. Zumgeninstrumente címszó aA doromb korai használatára jellemző adat, hogy az 1399. évben földig lerombolt tannenbergi vár romjainak feltárási munkálatai három dorombot hoztak napvilágra. (J.v. Hefner und J.W.Wolf: Die Burg Tannenberg und ihre Ausgrabungen, Frankfurt a.M. 1850. 914» lap.) Az lSö^ban lerombolt csorbakői vár romjai alól előkerült dorombot, és az 1630 előtt megszűnt muhi község ásatásából származó dorombot a Borsod-Miskolci Múzeum gyűjteménye őrzi.
