KALMÁR JÁNOS: A FÜLEKI (FILAKOVO) VÁR XV-XVII. SZÁZADI EMLÉKEI / Régészeti Füzetek II/4. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)

A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei

- 8Az I. és II. állás közötti feltárás főleg bemélyített lapú kályhafiókokat hozott napvilágra. a II.' és III. állás közötti területről pedig a legszebb figurális csempék és díszedények töredékei kerültek elő. Kívül az udvar falának tövében a feketebástyától 3.70 m-nyiré torkollik egy csatorna négyszögletes nyílása. Ez a csatorna az udvar esővizét vezette be a feketebástya bejárata előtti aknába. Az aknát hajdan a bástya leengedett kapuja hidalta át, amelyet csak veszély idején vontak fel. A csatorna az I. ágyúállás alatt a kút irányába vezet, eredetileg faburkolatu volt, erre mutat a burkoló deszkáknak a mészhabarcsban maradt lenyomata. A csatornát csak részben sikerült feltárni. A torkolattól 3 m-nyire egy 0.6 m magas. 1.1 m hosszú, 1.8 m széles akna van vájva, aminek jobboldali falába 1,5 m hosszú csatornaág egy hasonlóan kisméretű aknába torkollik. Lehetséges, hogy ebbe torkollott a felvonó felől jövő, vagy pedig az udvar törmelékkel borított részén vájt, víznyelő csatornája. Balfe Bl közös torkolatba összefutó két csatornaág nyílása figyelhető meg. A főcsatorna további 3.6 m hosszú szakasza után egy 0.6 m magas. 1 m széles, 1 m hosszú aknába jutunk, ahonnan a továbbjutást törmelékréteg zárja el. A 3.6 m-es szakasz jobboldalán egy kisebb csatornaág torkolata nyílik, ezt szintén törmelékréteg zárja el. A főcsatorna húzódásának iránya után ítélve, a kút mentén vájt négyszögletes aknához vezetett. Az I, ágyúállás lőrése alatti falsíkon a csatorna torkolat felett, két köralakú nyílású vízlefolyó látható. Céljuk volt az ágyúállásokban meggyűlő esővíznek a szorítóba való levezetése, ahonnan csatornák segítségével volt a külső vizesárokba elvezetve. Az alsó udvar keleti sziklafalának tövében, bevájt kis fülke alapját ástuk ki. A ro mok között figurális kályhacsempéket edénytöredékeket, végül egy aranyozott ezüst pitykegombot találtam. A régi várábrázolásokon »Tauen Loch»-nak nevezik ezt a kis helyiséget. Neve után Ítélve a várhegy aljáról az itt elhelyezett csigás kötőlelvonók segítségével húzták fel a várba a szükséges anyagokat. III. A leletanyag ismertetése Fegyverek. A XV. századi ostromok idejéből származnak a fellegvár északi fala tövéből, a bástyából és az alsó udvar ágyúállásai mellől kiásott számszerűhöz való nyílhegyek

. (.Xi .t. és XVII.t.2). A fellegvár IV. rétegéből kiásott nyílhegypéldányok hossza 62. 72. 74. 81. 82, 88, 94 mm, Köpüjük átmérője 13 mm. Egyik-másiknak hegye az erőteljes falbaütődéskor meg is hajlott,!ebből a rétegből került elő a XV. századi Zsigmond-féle csempe is. A bástya törmeléke között talált nyílhegyek hossza 80, 85 és 105 mm„ köpüjük átmérője 19. ill. 14 mm. Az alsó udvar ill. a harmadik ágyúállásban kiásott nyílhegyek hossza 66, 76. 80, 85 mm. A felső udvar közepén feltárt fal tövéből került ki 10 db kúpos nyílhegy. Hosszuk 81, 93. és 97 mm. Köpüjük átmérője 17 mmóAmíg a szokásos szám szerű-hez való nyílvesszők csúcsa vasból, tömören kovácsolt rombusz keresztmetszettel bir, addig ezek a példányok vaslemezből meghajlított hegybe futó kúpos testüek. Ugy gondolom, hogy gyujtónyilaknak csúcsai lehetett ezek. kúposságuk folytán a fa épületrészekbe könnyebben fúródhattak be. Az analógiák hiánya miatt ezeknél a kúpos nyílhegy példányoknál arra következteteLhogy gyujtónyíl esetében egyrészt a nyílvesszőre kötött lassan izzó gyújtóanyag, másrészt a felgyújtott épületrész felismerhetetlenségig égette el a nyílhegyeket is. Ha a gyújtóanyag hőfoka nem is olvasztotta meg teljesen a nyílhegyet, vékony vaslemez anyaga miatt a korrozió ala posabban végezhette el munkáját, mint egy tömör nyílhegy esetében. így történhetik meg tehát, hogy feltárások alkalmával az alaktalan rozsdacsomóból már nem lehet következtetni a lelt vastárgynak felhasználási módjára. Ha marad még valami belőle, besorozhatják az e fajta nyílhegymaradványokat a meghatározhatatlan vastárgyak közé. Szendrei János, az Ezredévi kiállítás hadtörténelmi emlékeit tárgyaló művében két hason-