ERDÉLYI ISTVÁN: A JÁNOSHIDAI AVARKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek II/1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)

Az avarkori bronzöntés technikai kérdéseiről, a jánoshidai bronzleletek alapján

- 70 Végignéztem a közölt és közöletlen kőformákat is. Első látásra nyilvánvaló/hogy ezek egy valamilyen tárgy sorozatgyártásra szolgálnak Közelebbről csak az ékszereket és más apró használati tárgyakat készítenek az avarkort követő időben ilyenfajta formákban.Legközelebb áll talán hozzánk a közölt anyagból a németóvári öntőm irnta a XI. századból. Dir hemutánzat, lunula és medaillon szerepéi rajta. Nincs még az irodalomban közölve a Szeged Bilisics-i öntőforma. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a vele kapcsolatos körülményeket részletesen ismertessem, Az 1204 sz„ tanya területén először Móra Ferenc ásatott, majd 1937-ben Csallány Dezső. Ö fel is dol gozta a leleteket, de tanulmánya nem jelent meg. (1940) Összesen 12 sírt ismerünk erről a helyről. Az első sírban került elő a tárgyalandó lelet. A szürke kőből kifaragott téglalapalakú formának csak egyik felét találták meg. (XLIV.t3.) H: 7. 7-8 cm, sz: 8, 9 -8,7 cm, v: 2. 6-2,4 cm. Az alja elég durván van lenagyolva simára, éleit sarkították. Leltári számai a Szegedi Múzeumban: 53.52.13-15 (9.1937),. mely számok alatt az egész sfrlelet benne foglaltatik Az öntőforma a csontváz lábainál feküdt. A karjain bronzkarperecet találtak, melyek közül egyiknek a töredéke még megvan, sima forma (hengeres). Nyakánál páncélból való vas láncszemek voltak XLIV.14. A sír tájolása ÉNy-DK-i. Sajnos az említett tárgyak mind ajándékozás útján kerültek be. A formát soha nem használták Nincs kifaragva rajta minden tárgy alakja, egy fülbevaló megmintázása már félbemaradt Égésnyomokat sem találtam rajta. Különben fülbevalókat és granulált pálcákat sokszorosítottak volna vele. A fülbevalók VIII. századi formákat mutatnak (esetleg IX sz.), Érdekes még a két csaphely az egyik átló vonalában elhelyezve, ezek rögzítették öntéskor a forma másik elveszett felét Az oroszországi öntőformákat tárgyalva Ribakov is azt írja, hogy ezeket ékszerek sokszorosítására használták / Nincsen értelme annak hogy az összes jánoshidai öntött bronzveretek részletes elemzését elvégezzük Csak a jellegzetes típusokat és azokat a darabokat választottam ki, melyeken van olyan technikai jellegzetesség, hiba vagy más nyom. mely közelebb vihet bennünket a készítésük megértéséhez. 1. sír. Nagyszíjvég két lemezből A két lemez összehasonlítása arra mutat, hogy ezek formázása ugyanarról a mintáról történhetett Az indaszár vonala, a lyukak távolsága a két lemeznél megegyezik Sajnos a nagyszíjvég elveszett méretadataikat nem vethetem egybe. A fenti megállapításokai csak fénykép alapján tettem. Mintázata gyakorlott kézre mutat Már ennek az egy szíjvégnek megtekintése alapján is el kell vetnünk Almássy* véleményét (Vándorútam Ázsia szivében), illetve az ő véleménye nyomán kialakult olyan elképzelést, mely szerint ezeket mindenki maga készítette el. Almásy a kozák övek nyomán tette ezt a megállapítást azok veretei azonban minőségben legtöbbször meg sem közelítik az avar övek vereteit Kisszíjvég szintén két lemezből. Formai összevetésük szintén arra mutat, hogy egy minta után készültek. A külső felületük sírna, a belső durvább. Ugylátszik, hogy áz öntés után kívül lecsiszolták őket. A szíjszoritórészen jól kivehetők a reszelőnyomok, megvékonyították az öntött lemezt, hogy a sz.ij belefórjen. A szíjat szegecsekkel rögzítették, az alsó indalevél belső hajlásában és fent az állatfejeken át szegecselték őket össze. Az övvereteken hasonló jelenségek mutatkoz naL Utólag fúrták be a lyukakat a szegecsek számára. Ennek a megállapításnak kettős bizonyítéka van, egyrészt a lyukak nincsenek pontosan ugyanazon a helyen, másrészt pedig belül peremesen feltüremlett a bronzanyag a lyukaic. szélein. Tehát belülről, a hátsó felületről indulva fúrták bele őket utólag, az öntés után. A csüngőcsuld óknál az első sír övvereteinól. csakúgy mint a többieknél, általában megfigyeltem azt, hogy a csuldórész a mintás felület felé vastagodik, hátul lehetőleg a hátlap síkján túl nem áll ki így . a másik formarész megíorimázása egyszerűbb volt. 4, sír. A nagyszfjvég szintén kettős lemezből készüli Anyaga fehérbronz. vagyis több benne az óntartalom, mint az előbb tárgyalt veretekben. Mintázása fába történheteit. Az indák, levelek és szárak éles árkolással vannak kidolgozva, vagyis pozitive faragták ki őket, olyan alakban, ahogy a kész szíjvégek ma előttünk állanak. Negatív faragás esetében nem jöhetnek létre ilyen széles, egyforma magasságú levélfelületek. (Erre a szempontra László Gyula figyelmeztetett Munkám során tanúsított állandó segítségét itt is hálásan köszönöm.) Eredetileg ezüstözött volt. Mivel az ezüstréteg már sok helyen megkopott, rétege jól látható. Tűzi ezüstözéssel készült ez a bevonat, vagyis a higannyal ötvözött ezüstöt felkenték a már lecsiszolt felületre és a tárgyat legalább 600 C-ra felhevítették, A higany elpárolgott és az ezüstréteg pedig megkötött a felületen. Az összes áttörések kónuszosak, vagyis metszetben kettős csonkakúp alakot mu -