Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Őskor

31. LUDÁNYHALÁSZI - SÓDERBÁNYA (Nógrád megye) (XXVIII.) 1997. április 25-én észleltük, hogy a homokbánya területén a markoló bronzkori cserepeket hozott felszínre és a homokbánya falában gödrök körvonala jelenik meg. A munka leállítása után azonnal elkezdtük a már roncsolt terület lementését, melynek eredménye több mint tíz hulladékgödör és egy áldozati gödör volt. A gödrökben egyöntetűen a Kyjatice kultúra emlékeit azonosítottuk. A nagyobb gödrök betöltése 3 periódusú használatra utalt, a kisebbeké egy, illetve két periódust feltételezett. A leletmentéshez szükséges kezdő összeg kézhezvétele után (Nógrád Megye Önkormányzata - 200 000 Ft) április 21-én kezdtük meg nagyobb felületen a feltárást, melyet július 4-én fejeztünk be. 500 négyzetméter felületen egy településrészletet tártunk fel további 70 objektummal, melyek között a gödrök mellett árokrendszer és felszínen viszonylag épségben megmaradt edények is szerepelnek. Az árokrendszer és számos cölöplyuk feltárása ellenére sem sikerült teljes házat rekonstruálni. A felszínrajz alapján úgy tűnik, hogy két „telekhatár" érintkező részét tártuk fel, fedett gazdasági egységekkel. Megerősíti ezt a feltevést, hogy rendkívül nagy számban kerültek elő elhasznált, esetenként törött őrlőkövek, valamint, hogy a felszínen talált edények egyszer sem estek cölöplyukakkal határolt területen belülre. Paticsos omladékréteg ezzel szemben csak kis területen és kis vastagságban került elő, nagyobb paticsdarabok a gödrök felső betöltési szintjében voltak. Ugyanakkor nagy, felszínen álló épületek meglétére utal, hogy a gödrökben és a markoló által kiemelt anyagban sok, vastag, profilozott, élszedett paticstöredéket találtunk, hasonlóan ahhoz, amit urnamezős településekről ismer a kutatás. Az ásatás ugyancsak megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a települést ugyanaz a népesség legalább három periódusban használta. A legfelső (legkésőbbi) szint az egész területet fedő vastag iszapos humuszhoz kötődik. Innen indul néhány gödör és az egyik felszínen talált edény is ebben a rétegben volt. Ebben a rétegben kerültek elő a fémtárgyak is. Sajnos az egybefüggő fekete szintben jelenségeket nem lehetett megfigyelni. A második szint a fekete réteg alatt jelentkező kevert homokos-humuszos talaj volt. Ehhez a szinthez tartozott a nagy, egyenes árok, egy viszonylag épen maradt edény, mely ezen a szinten állt, és ugyancsak ezt a szintet jelzi néhány gödörben a felső fekete betöltés alatti homokszint, mely néhol beomlás, máshol szándékos betöltés eredménye, és amely alatt újra humuszos réteg jelentkezik. A harmadik szint apró kerámiadarabokkal, paticstöredékekkel és néhány milliméteres kőeszköztöredékekkel, kőhulladék darabokkal jelzett, gyengén humuszos homokréteg volt. Ezt a szintet a járófelszín mellett az egyik árokrendszerben és az egyik gödörben lehetett megfigyelni. A kevés lelet és a gödrök fedése alapján feltehető, hogy ezt a szintet „kitakarították" a következő, közvetlenül rá épített települési periódus előtt. Az ásatás során előkerült néhány egyedi lelet is, így két kis idol, melyek közül az egyik egy kis agyagból készült emberfigura, a másik egy háromszög alakú stilizált emberi alak. A telep gazdaságára utal, hogy viszonylag sok tű került elő (telepen nem gyakori), emellett ép edények, belső díszes tálak töredékei, sok őrlőkő, néhány csonteszköz, viszonylag sok pattintott kőeszköz hulladéka került elő. A leletek alapján feltehető, hogy a Kyjatice kultúra korai-középső fázisához tartozó népesség kapcsolatot tartott az Urnamezős kultúra népével (paticsok jellege, agyagkarika, edényformák), és a Gáva kultúra népével is (obszidián, idolok). A feltárt, és a feltárás során a bánya különböző részein megfigyelt, valamint a korábbi leletmentésekből ismert jelenségek alapján feltételezhető, hogy a telep eredeti kiterjedése a feltártnál jóval nagyobb, több hektár volt. Jelentős része a homok- és sóder40