Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)
Őskor
2. lelőhely: Újfehértó-Kovács-tanya. Valójában a Kovács tanyától DK-re húzódik az az É-D-i homokhát, amelyiknek legmagasabb É-i pontján 1990-ben egy honfoglalás kori temető került elő. Jelenleg a szántásban egy helyen koponyatöredéket, egy helyen pedig kisebb csontszilánkot találtunk. 3. lelőhely: Kálmánháza-Szabari-tanya. A tanyától Ny DNy-ra magas ÉK-DNY-i domb található. A szántásban nagy mennyiségű császár kori és Árpád-kori cserepet lehet gyűjteni. A lelőhelyről már korábban is kerültek be Kiss Jánostól leletek. 4. lelőhely: Kálmánháza-Vitéz-sor vége. Tovább mentünk É felé. A Pongós ér mocsaras ártere következik, majd újabb domb, amit egy fasor vág ketté. Ezen ugyancsak Árpád-kori és császár kori cserepek vannak, valamint némi őskori anyag. A fasortól a tanya felől eső oldal É-i részén a szántásban 4 nagyobb, hamus betöltésű, kemencés ház foltja vehető ki, amit a szántás meghúzott. Istvánovits Eszter-Bocz Péter-Zelenák Ferenc 27. KERTÉSZSZIGET-AKASZTÓ (Békés megye) (II.) 1997 június 17-én Sinkó Rozália, a szeghalmi múzeum munkatársa, telefonon arról értesített bennünket, hogy a szeghalmi múzeumba egy bronzlándzsát vitt be Herczeg Péter (Szeghalom, Dózsa György utca 40. szám alatti lakos, telefonszáma: 06/60 470-588), aki elmondta, hogy a bronzlándzsát az elmúlt napokban az egyik fogadott munkása találta a Kertészsziget melletti Akasztón. Azt is elmondta, hogy kb. 80 cm mélyen találták ezt a bronzlándzsát. Mivel nem ő találta, ezért mindenképpen szükségesnek látszott a lelet találójával való konzultáció. Június 18-án Szeghalomra mentem a múzeumba, és ott Kele Józseftől, illetve Sinkó Rozáliától átvettem a bronzlándzsát azzal a céllal, hogy a békéscsabai múzeum régészeti gyűjteményébe leltározzam be, mivel a szeghalmi múzeumban régészeti nyilvántartás nincsen, és régész sincs alkalmazásban. Ugyanezen a napon megbeszéltem Herczeg Péterrel telefonon, hogy értesíti azt az embert, aki a lándzsát találta és megkéri, hogy 19-én délelőtt várjon meg, amíg a helyszíni szemléhez a pontos adatokat fölvehetem. Június 19-én Gyucha Attila és Kele József társaságában fölkerestem Sáfár Jánost (született 1959-ben, kertészsziget-akasztói lakos), aki a bronzlándzsát találta. Ő elmondta, hogy Akasztó belterületén, a lakásuk mellett fölállított bikaistállóhoz kb. június elején, tehát néhány nappal ezelőtt oszlopot ásott. Az oszlopot a jászolhoz állította, és az oszlop gödrének ásása közben került elő a lándzsa. Az oszlopgödör 40x40 cm-es volt és Sáfár János elmondása szerint a gödörben 70 cm mélyen került elő a lándzsa. A gödörben a visszaemlékezés szerint a fölső rétegben törmelékes volt a talaj, tehát ez nyilvánvalóan újkori szint, ez alatt pedig tiszta földet látott, semmilyen beásásra utaló jelenségről nem tudott beszámolni, más régészeti leletre sem emlékszik. A lándzsa emlékezete szerint csak magában volt a földben. Megmutatta az istállóban lévő jászol oszlopát is, tehát a lándzsa előkerülési helyét pontosan rögzíteni lehetett. Pontos helyszínrajzunk azonban nem volt, így csupán a 10 000-es térképünkre tudtunk bejelölni az előkerülés helyét. A lelőhely leírása a következő: Térkép száma: 510-312 Kertészsziget-Akasztó Kertészszigettől DK-re mintegy 2 km-re, a Szeghalmot Kertészszigettől összekötő mai kövesút Ny-i oldalán terül el az Akasztó nevű, régi majorsági épületegyüttes. Akasztó régen a Töviskesi Állami Gazdasághoz tartozott, de a térkép ábrázolása szerint itt a mai kövesút nyomvonalán még csak földút, illetve kisvasút nyomvonala haladt. 35
