Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Honfoglalás kor

szerkezetének tisztázása. A területen 18 5x8 m nagyságú szelvényt, a tavalyi részben feltárt objektumokra történő rábontások miatt 3 5x5 m nagyságú szelvényt és egy 2x20 m nagyságú kutatóárkot mértünk ki, amik közül 4 szelvény bontását nem tudtuk befejezni, így összesen 675 négyzetméter nagyságú területet tártunk fel. A feltárás eredményeként sikerült megállapítani a honfoglalás kori település keleti határát. Ebből a korszakból két újabb földbe mélyített épületet, a települést övező árokrendszerek folytatását, három szabadtéri kemencét tártunk fel, illetve a rábontások során két épület pontos szerkezetét és az említett árokrendszerek és épületek kronológiai helyzetét tudtuk pontosítani. Az előkerült leletanyag nagyobb részét a kerámiatöredékek és állatcsontok, csonteszközök képezik, ezeken kívül borostyángyöngyök, nyílhegyek, vaskések, őrlőkövek töredékei kerültek elő. Az ásatás során az őskor különböző szakaszából származó objektumok is előkerültek. A legkorábbi időszakot a Dunántúli Vonaldíszes Edények kultúrájának emlékanyaga (kerámiatöredékek) képviseli, amelyek a későbbi korok építkezéseinek köszönhetően települési jelenségek nélkül kerültek elő. Feltárásra került egy, a Makó kultúrához tartozó gödör, de a kultúra leletanyaga szórványosan a többi szelvényben is jelentkezett. A leggazdagabb emlékanyag az Urnamezős kultúra különböző objektumaiból (oszlopos szerkezetű épület, gödrök) származik, melyek közül egy nagyméretű gödör a legjelentősebb. Feltárása során nagy mennyiségű olvadék, patics, állatcsontok és igen gazdag kerámiaanyag került elő (egy teljesen ép fazék, kihajló, síkozott peremű tálak, hombárok, fazekak stb., amik jelentős része restaurálható). Jelentősek az itt talált bronztárgyak (bronztűk, bronzkarikákból fűzött ruhadísz, poncolással díszített bronzlemez), korábbi korszakokból származó pattintott eszközök (köztük egy nyílhegy), továbbá borostyángyöngyök töredékei, őrlőkövek töredékei és csonteszközök. Az előkerült leletanyag alapján az objektum a kultúra korai szakaszából származik. Két újabb, a kelta településhez tartozó gödör is feltárásra került, amikből kerámiatöredékek és állatcsontok kerültek elő. Az ásatáson részt vettek: Tokai Gábor, Báthory Gábor, Jakucs Gábor, Horváth Anikó, Herold Hajnalka, Szincsák Mónika és Langó Péter egyetemi hallgatók. Vékony Gábor-Cseh Julianna TATABÁNYA - DÓZSAKERT (Komitat Komárom-Esztergom) (LIII.) Vom 21. Juli 1997 setzten wir die Freilegung der durch die Bauarbeiten gefährdeten landnahmezeitlichen Siedlung fort. Wir konnten die Freilegungskosten durch Bewerbungen sichern (Ungarisches Kultusministerium, Hauptabteilung Kulturelles Erbe; Fachkollegium für Museen der Nationalen Kulturellen Stiftung; Selbstverwaltung der Stadt Tatabánya). Der Zweck dieser Ausgrabung war, die gefährdeten Teile, bzw. nach Möglichkeit das ganze Gebiet der landnahme- und urzeitlichen Siedlung freizulegen und die Ausdehnung und Struktur der Siedlungen verschiedenen Alters zu klären. Auf dem Freilegungsgebiet wurden achtzehn 5x8 m großen und drei 5x5 m großen Quadranten abgestochen. In den kleineren Quadranten wollten wir die im vorigen Jahr teils erschlossenen Objekte vollkommen freilegen. Außerdem machten wir auch einen 2x20 m großen Suchgraben. Von den Quadranten konnten wir die Arbeit in vier nicht beenden. Demgemäß wurde eine 675 m

2 große Oberfläche erschlossen. Im Laufe der Ausgrabungen konnte die östliche Grenze der landnahmezeitlichen Siedlung bestimmt werden. Aus dieser Periode erschlossen wir zwei weitere, in die Erde getiefte Gebäude, die Fortsetzung der die Siedlung umgebenden Grabensysteme und drei im Freien stehende Öfen, ferner konnten wir in den erweiterten Quadranten die genaue Konstruktion von zwei Gebäuden und die chronologische Lage der erwähnten Grabensysteme und Gebäude genau bestimmen. Der größte Teil des Fundmaterials 118