Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Őskor

lersfeldi típusú fibulához és egy szórvány Mesig típusú borotvához. Hasonló korú gödörben, bunkósfejű tűvel együtt került elő egy agancs zablapálca. A kultúra kései időszakába tartozik két ívelt hátú vaskés. A Hallstatt időszakban változatos formájú tárolóvermek készültek: A méhkas alakúak mellett nagyméretű, kerek, függőleges falú vermek is előkerültek. A nagyméretű, 3-5 méter hosszú és ugyanolyan széles, 60160 cm mély gödrök egy része szintén tárolóveremként funkcionálhatott. Aljuk több esetben sározott, ill. döngölt. A kisebbek (3x3 m) döngölt alját nagyszámú kis cölöplyuk lyuggatta át, ezek műhelyek lehettek. Egyetlen hasonló gödörben találtunk a négy sarokban 1-1 nagyobb gerendalyukat, ennek északi oldalán megmaradt egy félig bedőlt elszenesült deszka. Talán a gödör funkciójára utal, hogy alján mintegy 40 darab kiégetetlen, ill. az építmény leégésekor kissé megégett hálónehezéket találtunk. A telep nagy része valószínűleg a Hallstatt kultúra kései időszakára keltezhető, erre utal néhány bucchero-díszítésű, besimított és grafitos díszítésű táltöredék Jelentős számban kerültek elő pontkördíszítéses és áttört faragású csonttárgyak. A kelta kor LaTéne D időszakából 7 földbemélyített házat találtunk a feltárt terület Ny-i részén. A többségükben K-Ny-i irányítású, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú házak közül 3-nál megfigyelhettük, hogy az épületet kétszer újjáépítették, egy esetben eltérő tájolással, többi esetben nem teljesen azonos alapterülettel. A házak rövidebb oldala közepén volt általában egy-egy nagy, tapasztott oldalú gerendalyuk, némelyiknek a belsejében kisméretű cölöplyukakat is találtunk. Az egyik házból két, kissé megégett korall-, ill. ékkőbetétes fibula látott napvilágot. A teljes feltárt területen mindössze két függőleges falú, kerek tárolóverem tartozik ebbe az időszakba. Igen jelentős és Somogy megyében ebből a korból egyedülálló lelet egy edényégető kemence. A viszonylag kisméretű kemence alapterülete 110x110 cm, a nyugati oldalon levő tüzelőtere hosszúkás, 1,5x0,9 m-es. A mintegy 5 cm vastag, kerek, utólag beépített (tapasztott) tüzelőlap alatt két párhuzamosan futó kitapasztott és kiégetett tüzelőcsatorna van, az osztórész végigfut a kemence alatt. A kemence oldalfala mintegy 40 cm magasságig maradt meg, gyengén átégett, tehát a kemencét csak rövid ideig használták. Erre utal az is, hogy a kemence használatát bizonyító edénytöredékek nem kerültek elő. A római korból egy kenyérsütő kemencét és egy négyszögletes, sározott aljú építményt, valamint szórvány érméket (lll-IV. század) és egy bronz csipeszt találtunk. A római kori telep nagyobb része a feltárt területtől délre található. 6