Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Őskor

etnikum jelenlétére és/vagy befolyására utal a szemcsés soványítású kerámiatöredékeken kívül egy kétsoros csontfésű. A leletanyag alapján a telep korát a Kr. u. IV-V. századra tehetjük. Néhány kútban avar kori kerámia került felszínre, pár leletből pedig körvonalazható egy Árpád-kori teleprészlet. A területen talált 5 őskori temetkezésből kettőt a kora bronzkorba sorolhatunk, kettő melléklet nélküli. Kiemelkedő jelentőségű a 14. sír. A K-Ny tájolású, balra zsugorított nőt több mint 5500 db mészkőgyöngyből álló övével és 7 edénnyel temették el. A két „keze ügyébe" helyezett po­hárban okker található. A lábaihoz helyezett állatcsont utal az húsmellék­letre. Az edények minta- és formakincse, a gyöngyös öv, a középső réz­korba vezet bennünket. A 21 siros kora népvándorlás kori temető sírjainak nagy százaléka rablott. Az egyetlen körárkos, bolygatott szarmata temetkezés külön­legessége, hogy az árok nemcsak délen, hanem keleten is megszakad. E Kr. u. IV-V. sz-i temetőben a rítus, a viselet és a mellékletek egy része a szarmatákra jellemző, más tárgyak alapján azonban valamilyen ger­mán népességgel hozhatók kapcsolatba. Az ásatáson részt vettek: Deák Endre, V. Vendrey Katalin restaurá­torok (DIV, Eger); a JATE áldozatkész régészhallgatói: Balázs Csilla, Bálint Mariann, Bató Szilvia, Czövek Attila, Fejér Ingrid, Gálffy László, Flanzel Balázs, Kolozsi Barbara, Marton Tibor, Oros Krisztián, Sas Gabriella, Szilágyi Anna, Türk Attila és Somogyi Kriszta az ELTE régészhallgatói. Váradi Adél 37/3. Szihalom-Sóhajtó (Fíeves m.) (IX). A község belterületétől D­re, a Rima-patak bal oldali, keleti partján, a tervezett M3 autópálya 120.700-120.900 km szelvényében levő lelőhelyen 10 középső rézkori, zsugorított csontvázas sírt tártunk fel, amelyek feltehetően inkább a Ludanice csoportba sorolhatók, mint a Bodrogkeresztúri kultúrába. A későbbi korokból származó, késő rézkori, bolerázi, késő bronzkori, kelta kori és Árpád-kori leletek zöme objektumon kívül, a humuszból került elő. Szabó J. József Sződ-Nevelek-dűlő I. (MRT 9. k. 28/26. Ih.) Id. 108. sz. 38. Tata-Porhanyóbánya (Komárom-Esztergom m.) (V). Tata város közgyűlése anyagi keretet biztosított a klasszikus középső paleolit lelőhely környékének rendezésére. A munka két részre oszlott: - egy­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom