Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

előkerültek a kőfaragószín oszlophelyei is és nagy mennyiségű faragott, profilált kőtörmelék. A töredékek egyértelműen arra vallanak, hogy a már kész árkádköveket faragták át. A pillérekből kibontott több befejezetlen faragvány, valamint az a tény, hogy a templomhoz kapcsolható köveken soha sem volt sem festés, sem elsődleges beépítésből származó habarcsnyom vagy csapolás, azt bizonyítja, hogy a templom építése gyorsan félbeszakadt, a faragott köveket soha sem építették be oda ahová szánták őket. Csak később, amikor lebontották a műhelyépületként használt Károly Róbert-kori kőházat - feltehetően 1355-1366 között - a félkész templom falainak felhasználásával épülő új palota támpilléreinek alapjaiba falazták be őket, a lebontott ház gondosan kiszedett kőfaragványaival együtt. A XIV. század végén Zsigmond király aztán ezt a palotaépületet is elbontatta és megkezdődött a mai palota építése. DK-i palota: a palotaépület alsó szintjén lévő torony pincéjében folytattuk az 1991-ben félbemaradt feltárást. Az omladékréteg alját sikerült elérnünk. Igen gazdag késő középkori leletanyag, fagerendák, tetőcserepek kerültek el. A feltörő talajvízszint miatt nem lehetett teljesen feltárni a helyiséget, kaviccsal vissza kellett tölteni. Az ásatáson részt vett: Kovács Annamária, Bodó Balázs, Terei György egyetemi hallgatók. Szőke Mátyás-Búzás Gergely-Kocsis Edit Vizslás-Újlak Id. 137. sz. 127