Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

húzódott sok barnára oxidálódott kerek ablakszem töredékével, és XV-XVI. századi leletanyaggal. A káptalanterem helyén már a kolostorépítés előtt valamilyen épület állt. A kolostornégyszög kiépítésének XV. század első felére keltezhető periódusában épült meg a káptalanterem-kápolna. A XVI. század első évtizedében folyó átépítéshez köthető csillagháló boltozatának, mai oltárának és téglapadlójának elkészítése. A pusztulás első fázisában tűz rongálta meg a helyiséget. Ekkor törtek be a szentély üvegablakai is. Később megkezdték a téglapadló felszedését és feltehetően ekkoriban raktak tüzet az oltár előtt. Ezt követően omlott be a boltozat, majd a XVIII-XIX. században elbontották a falakat és a romokat betöltötték. A keleti kerengöfolyosó: D-i szakaszán egy szabályos, ülőpadkás árkádívnyílás került elő a mészkőből faragott padkakővel együtt, utána egy átjáró következik. Ezt a nyílást nem zárta le keret, a fülke két oldalán egy-egy ülőpadka helyezkedik el. A padkakő csak az É-iban maradt meg, nyomokban. A padkák magasabban vannak mint a kerengőárkádok padkái, mert a nyílás padlója küszöbszerüen kiemelkedik a folyosó padlószintjéből. E „küszöb" két szélét élükre rakott téglákból képezték ki, közöttük elmállott habarcsban szintén mállott zöld andezittufa darabokat találtunk. Az átjárónyílás É-i oldalán elértük a következő kerengőárkád ülőpadkájának helyét, de a faragott kő itt már nincs meg. A folyosó K-i falát a K-i szárny fala képezi. A sekrestye és a káptalanterem közti folyosó ajtajának megmaradt a küszöbköve, és bal alsó szárköve. A Zsigmond-kori, szürke andezittufa keretkő pálcataggal díszített profilját rézsű állítja meg. Mindkét falon fehérre meszelt vakolat található. A kerengő téglapadlója csak foltokban maradt meg. A K-i szárny folyosójának ajtajához egy téglából falazott lépcsőfok visz fel. Itt feltehetően a Zsigmond-kor után de még a XVI. századi újjáépítés előtt megsüllyedt a padló és ezért vált szükségessé a lépcső falazása. A padló felett a boltozat omladéka feküdt, nagymennyiségű faragott kőtöredékkel: egyszer-kétszer hornyolt bordák, keresztboltozati zárókövek, reneszánsz kymatagos mészkőtöredék, szürke andezittufa pillérfő, amelyen a nyolcszögletű törzsről a kerengőívekhez hasonló, de jóval kisebb tagozatok indulnak. Az omladékrétegben volt egy XIX. századi rézkrajcár, valamint késő középkori és újkori leletanyag vegyesen, felette újkori, szemetes, földes feltöltés húzódott. A kerengő a XV. század első felében épült. Ebből a periódusból maradt fenn a keleti szárny folyosójának ajtókerete is. A XVI. század első felére keltezhető a boltozás és a téglapadló, valamint a falakon fennmaradt meszelt vakolat. A pusztulás itt is a téglapadlók felszedésével 124