Wollák Katalin (szerk.): AZ 1995. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/49. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Középkor

egyben a templom építését is keltezi. Most feltártuk az ajtó küszöbkövét, a templom építési rétegét, mely hozzá kifutott, továbbá egy későbbi, nagyobb átalakítással összefüggő meszes, vakolatos réteget, melynek képződése után a sekrestyeajtó még mindig használatban volt. Ez utóbbi fölött feltételezhető padlószint egybeesik a sírkőfedlap felszínével, ami egyidejűségüket bizonyítja. A fiatalabb meszes csík feletti barna feltöltésből XVI-XVIII. századi kerámia került elő. A mai karzat alatt egy nagyméretű pilléralapozás került elő, mely a templom egy korábbi periódusának Ny-i karzatát tartotta. A mai templomhoz köthető rétegek alatt további pusztulási és feltöltési rétegek egy korábbi - alaprajzilag ismeretlen - épület meglétére utalnak, igazolva a korábbi feltáró, Tamási Judit feltételezését. A ma álló templom falai is bizonyosan több periódust rejtenek magukban, ám ezek feltárására csak falkutatással együtt kerülhet sor. Konzulens: Simon Zoltán. Fülöp András 150/B.* Lajosmizse-Pusztatemplom (Bács-Kiskun m.) (XV). 1995 júliusában került sor a város határában álló „Pusztatemplom" régészeti kutatására. A kutatás feladata az volt, hogy tisztázza a templom alaprajzát, próbáljon támpontot nyújtani az épület korát illetően. Ezt követően kerülhet sor a romok helyreállítására. A templom és a középkori falu területén a két világháború között Szabó Kálmán folytatott ásatásokat. Ennek eredményeként megrajzolta az épület alaprajzát, de újabb feltárásaink ismeretében meg kell kérdőjeleznünk annak hitelességét. A templom pusztulását a XVI. század közepére keltezte. Mai formájában csupán a sokszög-záródású szentély támpillérekkel megerősített falai állnak, ezektől Ny-ra végeztünk feltárásokat. Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy a hajó falait mindenhol kiszedték, csupán helyenként hagyták meg az alapozás alaktalan köveit, ill. a kiszedési árok visszatöltését. A hajó D-i oldalán megtaláltuk a templomrom kidőlt falát, amely közvetlenül a földfelszínre feküdt. Az É-i hajófal kiszedési árka jelentősen túlnyúlt az épület feltételezhető Ny-i záródásán, majd félkörívesen D felé fordult és megszakadt (kerítés?). A templom Ny-i zárófalát nem sikerült megtalálnunk ott, ahol azt a korábbi ásató jelölte. Ezzel szemben ettől K-re az É-i falalapozásnak befordulását véltük felfedezni (ebben az esetben a templom belső hosszú* Id. 7/A. sz. lábjegyzet. 108