Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Árpád-kor

S-végű hajkarika, egy szép sodrott nyakperec, valamint I. András valaha átfúrt, kopott, töredezett szélű ezüstpénze. Az ugyanitt mintegy melléktermékként feltárt bronzkori temetőnek (Vatya-kultúra) egy újabb sírcsoportjára akadtunk, és a sírok számát 5 urnasírral gyarapítottuk. Ásatásunkon néhány napig Keszi Tamás is részt vett. fi. Horváth Jolán-Bóna István Salköveskút-söptei faluvég Id. 62. sz. Sáregres-Pusztadomb Id. 158. sz. Szécsény-Belváros Id. 160/1. sz. Székesfehérvár-Sóstói Vízműtelep Id. 109. sz. 126. Szikszó-református templom (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). A templom régészeti kutatására az épület műemléki helyreállítása kapcsán nyílt lehetőség. Bár az első, Szikszót említő írásos adatok csak 1280-ból származnak, a kutatás során ennél az időpontnál egyértelműen korábbi épületmaradványok kerültek napvilágra. Ezek tanúsága szerint a mai épület helyén egy kisebb, egyenes szentélyzáródású, a XIII. századra tehető templom létezett. Szentélyének belmérete kb. 6 x 6 m volt. Bebizonyosodott azonban, hogy nem ez volt Szikszó legkorábbi temploma, hiszen amikor ezt felépítették, egy íves szentélyzáródású épületet bontottak le. Az alapozása mellett összetorlódott csontok közül trepanált koponya került elő. Tekintettel arra, hogy a félköríves szentélyalapozás alatt további, legalább két réteg csontváz fekszik, nyilvánvaló, hogy egy még korábbi, XI-XII. századi templommal is számolni lehet. A templom talajában a ma is fennálló, 1387 táján emelni kezdett épület egykori kifestésére utaló falképtöredékeket találtunk, és az innen előkerült építészeti faragványokból rekonstruálható az ablakok egyikének-másikának kőrácsdísze. Jelentős a beépítésből származó XV századi bordaanyag mennyisége. Egy bordacsomópont tanúsága szerint a szentély felett a XV. században csillagboltozat emelkedett, míg a hajót valószínűleg hálóboltozat fedte. 87