Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Római kor

niatemplom bejáratával szemben, a Medve utcával párhuzamosan helyezkedett el. A feltárt gödrök közül kiemelkedik egy a XV. század elején feltöltött verem, amelyből nagyszámú, eddig ismeretlen típusú mázas kályhacsempe került elő Nagy Lajos uralkodásának utolsó évtizedéből, feltehetően egy lebontott kályha szemétrevetett maradványai. (A kályhacsempék főbb típusait a MNG „Pannónia regia" kiállítása bemutatta.) A Nagy Lajos-kori csempék mellett kisebb számban Zsigmond-kori csempék is előfordultak a gödör leletanyagában. Végh András 44/3. Budapest III., Dugovics Titusz tér 13-17. (Ill) A területen több évre tervezett feltárási program keretében öt hétig dolgoztunk. A munka során három római kori építési periódust különböztettünk meg, az alaprajzok pontos tisztázása azonban a további kutatás feladata. Kiemelkedő leletünk egy nem eredeti helyén előkerült ép oltárkő, melyet Marcus Aurelius Ingenuus a II Adiutrix legio corniculariusa állíttatott luppiter tiszteletére. Facsády Annamária 44/4. Budapest III., Hévízi úti lakótelep (III). A Hunor utca-Hévízi út-Kunigunda utca által határolt területen az itt épülő lakópark alapozási munkálatai előtt végeztünk előzetes régészeti feltárást. A megkutatott terület a katonavároson kívül fekszik, a katonai territóriumon, a város szélétől É-ra. A terület Ny-i, magasabban fekvő része lakott, a keleti rész valószínűleg mezőgazdasági területként funkcionált, majd a római vízszabályozás és közműhálózat megszűnése után el mocsarasodon. A legkorábbi terepjelenségek relatív kronológia alapján talán még a II—

III. sz-i legiotábor előtt létesültek. É-D tájolású vályogfalak nyomait sikerült megfigyelni, valamint egy telekhatáron lévő vízelvezető árok rövid szakaszát. A mai Vörösvári út a II

—

III. sz-i tábor porta decumanaján kivezető római út nyomvonalát követi, ezzel párhuzamos a tábor ÉNy-i sarkából induló út - a mai Hunor utca. A megkutatott terület teljes hosszában erre az útra tájolt, ÉNy-DK irányú, vályog- és kőalapozású épületnyomok, valamint további vízlevezető árkok kerültek elő. A lakott terület egyre keletebbre terjeszkedik. AII. sz. elején cölöpszerkezetű, vályogfalas házakat emelnek, s már itt megfigyelhető az épületek folytonos toldozgatása K felé. 32